Ma voltam állásinterjún délelőtt. Basszus én nem tudom, de mintha atomfizikusokat keresnének.. Olyan számítási és szöveges példák voltak, hogy a velem együtt lévő két nő csak pislogott. Az egy dolog, hogy kell a matematikai alapismeret, de szöveges példák, logikai feladatok.. Jó mondjuk maximális pontszámot értem el, engem szórakoztatott, de hozzátartozik ahhoz, hogy van hozzá affinitásom.

Érettségi után matekot és fizikát korrepetáltam középiskolásoknak és ebből kerestem pénzt apa betegsége alatt. Jól ment, szerettem, a gyerekek is szerettek és a szülőkkel is jól kijöttem. Hiába már akkor is bennem volt a kommunikáció :D

Szóval bejutottam a második körbe. Sajna az Ikeából nem szóltak még mindig vissza.. Remélem hétfőn. Ok, nincs okom panaszkodni, van egy konkrét ahova mehetek dolgozni, egy második fordulós és az Ikea. Szóval, lassan de sikerül valahova elhelyezkednem.

Tegnap Zs-vel nem pont ideális módon váltunk el, és este el is utaztak 3 napra. Tegnap még volt bennem feszültség emiatt. De elmúlt. Az okokat nem részletezem, emberek vagyunk jobb és rosszabb döntésekkel, de ez így természetes és hétköznapi.

De legalább ma volt időm végiggondolni azt, hogy türelmesebbnek kell lennem. Nem kell mindig azt keresnem, hogy a figyelem középpontjában legyek sem nála, sem máshol. Ok mindig is bennem volt, hogy szerettem ha figyelnek rám. De pont ebben a helyzetben, amiben vagyok azt kell megtanulnom, hogy várjak. Legyek türelmes az állásokkal kapcsolatban, a józanodással kapcsolatban, magammal és vele is. 

Tudom, hogy megy, sőt egyre jobban megy, csak kicsit hullámzó :D vannak napok, szituációk, amikor kicsit se idegesít fel ha valami nem úgy történik, mint ahogy elképzeltem, máskor meg... De tudom, hogy ez egy folyamat és soha nem leszek Budha. Nem is akarok, szeretem magamban azt a szenvedélyt, ami képessé tesz arra, hogy változtassak az életemen. De azt kell elsajátítanom, hogy ezt koncentráljam a ténylegesen fontos dolgokra.

Remek szuperhősös hasonlatok jutottak az eszembe most, de ezzel senkit sem untatok :D

222 napja vagyok józan. Büszke vagyok magamra és jó érzés, hogy akik szeretnek szintén büszkék rám.

Bármit sodor is az utunkba az élet, legyenek szebb vagy borúsabb napjaink, megoldjuk. Emberi módon, hol jobban, hol rosszabbul, de megoldjuk.

Ma is.. reggeltől estig, de megoldottunk mindent. Szép nap volt.
Holnap délután, randi délután, várom �

Nos a mai nap egy cseppet rohanósra sikeredett. 9.30-kor indultam el itthonról és este 19 után értem haza. Volt 2 állásinterjúm, és végre teljes mértékben kész a lakás, amit F-fel közösen csináltunk meg.

Az első helyen simán felvennének, de jeleztem, hogy még egy kis türelmet kérek, mert több helyen is folyamatban vannak az interjúim. Nem lenne annyira rossz, a pénz átlagos, a feladatkörök viszont nem tisztázottak és a munkaidő is olyan, ami nekem nem ideális. Tudom, aki alkoholista ne válogasson, de úgy vagyok vele, hogy ez C tervnek jó, de ott van még az Ikea is és a pénteki állásinterjú. 

Apropó Ikea. Nos ez fantasztikusan jó volt. Nem tudom bejutottam e a következő körbe, de remekül éreztem magam. gyrészt nagyon profin meg volt szervezve az interjúztatás, 3 ember, akik figyeltek, kedvesek voltak, de láttam, hogy jegyzetelnek magukban, profi hozzáállás. A másik a feladatok. Csapatjátékra ösztönöztek minket. Kurva jó volt :D Komolyan, annyira élveztem, hogy csak úgy a semmiből de össze kellett állnunk, együtt dolgozni, értékesítési stratégiát kialakítani, árukat rendezni, szlogent kitalálni.. Mindezt a régi római birodalom köntösébe öltöztetve. Játékos mégis komoly dolog volt. Meglepett, de kellemesen. A második feladat pedig egy kis egyéni és egy kis csapatjáték volt összekötve. Tesztelték, hogy az egyéni érdekeket mennyire tudja az ember félretenni a csapat, vagy a cég érdekében. Nem tudtam (és nem is akartam) nem önmagamat adni. Ha tetszik nekik jó, ha nem, akkor kapják be, mert tudom, hogy jó voltam. Ehez értek. Átlátni, szervezni, problémákat megoldani.

Utána F értem jött, irány a lakás és az utolsó simítások. Akkora pofám volt, hogy 1 óra alatt letudom :D Hát lett belőle 2,5 óra. De megérte. Szeretem, hogy F ennyire jó ízléssel nyúl a színekhez, hangulatokhoz, én csak azt tudom megállapítani, hogy szép e vagy harmónikus e az összhatás. Illetve kivitelezni, hogy az legyen. De nem látom előre. Max az öltözködésemnél, de ott is bevett sémákat követek. Istenem, amikor 22 éve bekerültem az üzleti életbe és elkezdtem ingeket vásárolni, milyen hajmeresztő színek voltak a szekrényemben :D Barackszínű ing.. :D

Este még egy rapid randira összefutottam Zs-vel. Nagyjából ugyanakkor végeztünk, picit sétltunk, de lehet jobb szó erre a vonszoltuk magunkat.. Igen, hosszú napok nála is és nálam is. De lassan vége.

Izgatott vagyok, folyton a telefonom lesem, hogy nem írtak e az Ikeából, jó tudom azt mondták 1 héten belül visszaszólnak, de akkor is. Szeretnék ahhoz a csapathoz tartozni. De türelem, csak szépen lassan.

Ugye mindenkinek megvan az a pillanat vagy érzés, amikor a szakadó eső után egy pillanatra a felhők szétnyílnak és a nap meleg sugarai körbeölelik az arcunkat? Abban a pillanatban benne van, hogy az addigi rossz homályba vész, és bár nem tudjuk mit hoz a következő perc, de átmelegszünk, feltöltődünk és remény járja át a szívünket.

Ma több ilyen pillanat is volt az életemben. Hívtak az Ikea-ból, két helyről is és holnap mehetek interjúra. Nagyon izgatott lettem, szeretném ezt az állást. Annyira egybevág azzal, hogy mit szeretnék a jövőben csinálni. Bútorok, másik szakma, alkotás, de egy csapatban. Izgatott lettem alig bírtam megülni a fenekemen utána.

Zs ma nálam volt, és ott is megvolt az az érzés amiről írtam. Apró, kicsi lépésekkel, de hozzuk vissza azt a részét a kapcsolatunknak, amire eddig kevesebb időnk jutott. Ilyenek például az esti beszélgetések egy kávézóban, ameddig a fia edzésen van. Pajkos, önfeledt, mosolygós 1 óra. Nekem megszűnt a külvilág, csak ő ült ott velem szemben kicsit incselkedve, huncut mosollyal az ajkain, miközben beszélgettünk. Pedig az életünk nem lett hirtelen más. Ugyanúgy megvannak benne azok a dolgok, amik nyomasztóak lehetnek... Lehetnének.. de mégis, egy pillanatra körbeölelt a napsütés minket, és ezek szertefoszlottak. Maradt a szép.

Hálás vagyok most is a sorsomnak a második esélyért. Nagyon szeretném rendezni az életem és ezek a pillanatok mindig erőt adnak, hogy ha földre is kerülök, akkor is felálljak... Újra és újra. Biztos lesz olyan, amikor sokkal nehezebben fogom megélni a talpraállást. Majd felidézem a mai napomat is és erőt merítek ebből. 

Szeretek élni, céljaim is vannak és szeretem magam azért, hogy így látom szermentesen az életemet. Nem, nem ütött be a rózsaszín vattacukor az agyamba :D Egyszerűen, csak egy szép és boldog napom van, amit úgy érzem, hogy meg is érdemlek. A legjobb benne, hogy magam miatt érzem így.

Tegnap arról a helyről is elutasítottak, amiben reménykedtem. Olyan volt, mint egy arculcsapás finoman szólva (na jó mintha tökön rúgtak volna..) Itt is túl kvalifikált voltam. Remek.. Komolyan az ember dolgozni akar és erre.. 2 nap alatt 3 alutasítás. Igen nem a világvége, de már kurvára szeretnék elhelyezkedni.

Nos ilyenkor több választása van az embernek, de egyszerűsítsük le, legyen kettő:
- önsajnálat, szart sem érek, senkinek sem kellek, stb..
- megrázza magát és megy tovább

Nah.. most kurva jó lenne azt írni, hogy persze megráztam magam, mert én olyan fasza gyerek vagyok, hogy kapásból lerázom magamról a negatív visszajelzéseket, de nem. Szarul esett és 2 ember segített ki ebből és az, hogy elmentem gyűlésre ahol a barátom 1 éves születésnapja volt. Zs és F eddig is sokatt tett értem lelkileg, de tény, hogy előttük fel merem vállalni a gyengeségemet és őszinte, támogató de egyenes visszajelzéseket kapok tőlük.

A gyűlés és a szülinap pedig.. maga volt a csoda. 7 hónapja józanodom, voltam már szülinapon, de ilyenen még nem. Abban a kis, meghitt, családias teremben (honi csoportom) kb. 50 ember zsúfolódott össze és ünnepelt. Annyi szeretet volt, hogy tapintani lehetett. Ilyet még nem tapasztaltam. Minden megosztás az ünnepelthez szólt, én megköszöntem neki, hogy a barátom, hogy segít és támogat a nehéz helyzetekben és felemel, amikor megamalatt vagyok. Majdnem elsírtam magam amikor beszéltem, komolyan megható volt az egész légkör.

Mára ráztam meg magam, pedig megint rosszul aludtam, de a tegnapi apró kis csodák valahogy mára megtették a hatásukat és olyan szép napom kerekedett, el se akartam hinni.

- 2 helyre is behívtak interjúra jövő hétre, és az egyiknél a cégvezető telefonált. Emberként, normálisan, ez nagyon jót tett az önbecsülésemnek.
- beadtam az IKEA-ba is 3 pályázatot
- Zs-vel hosszú idő óta nyugodt napunk volt, megszabadul az ügyfelétől és amikor este kv-ztunk, akkor olyan boldognak láttam, felszabadult volt, csacsogott, tele van tervekkel. Ha eddig nem szerettem volna, abban a pillanatban beleszeretek. Ragyogtak a zöld szemei és látszott rajta, hogy szereti önmagát és végre megint jól érzi magát a bőrében

és ma vagyok 7 hónapja tiszta, józan. Bár rengetek szar és nehézség vesz körül még is valami megváltozott bennem egy picit. Tudom, hogy ez sokmindennek köszönhető de a tegnapi születésnap kiemelkedik mind közül. El is határoztam, hogy aktívabban fogok részt venni a prograban, holnap felkérek valakit szponzornak. Még nem tudja, az se baj ha nemet mond :) De megteszem újra azt a lépést, amit már rég meg kellett volna tennem

Ma délelőtt éppen, amikor F-nél dolgoztam hívtak a gyorsétteremből és.. és elutasították a jelentkezésem, mert hogy túl kvalifikált vagyok. Huhh de szarul esett...

Nem, nem azért, mert én vagyok én és mindenki csak arra vár, hogy neki dolgozzam. Nem, azért esett szarul mert néha bennem van, hogy alkoholista vagyok és értéktelen. Zárójelben jegyzem meg ez érzés, az eszem tisztában van az értékeimmel. Szóval ha még a mekibe se kellek húst sütni akkor.. Pff. teljesen leszívott a gondolat.

Hazajöttem, gondoltam alszom egyet, ha már a mára virradó fél éjjelt végigkattogtam mindenféle hülyeségen. De nem sikerült. Tudtam vagy 20 percet pihenni. 

Tudom, hogy halomozódik bennem a feszültség ezért jött elő a kattogás. Zs-vel bár szép és jó a kapcsolatunk, de nehéz időszakon megyünk keresztül a munkája miatt. Erre csapódott még rá az elutasítás. Most estére simultam ki és engedtem el végleg a dolgokat.

Sokat segítettek a visszajelzések tőle is és F-től is. Megráztam magam, megpályáztam az Ikeában állásokat. Nem adom fel, nem akarom feladni. Nem egy görcsös ragaszkodás ez egy ábrándhoz. Végre tudom, mit és hogyan szeretnék csinálni, csak egy picit döcögősebb. De nem olyan ember vagyok aki ne kelne fel ha elesik. Megrázom magam és megyek tovább. De bevallom most már szeretnék pár nyugalmas napot, hetet, hónapot.

Holnap gyűlésre is megyek, rég voltam, most érzem, hogy jót fog tenni. És egy nagyon kedves barátomnak is lesz az 1 éves születésnapja, ezt pedig ki nem hagynám. Most este is beszéltem vele picit nincs jól. Holnap majd személyesen is átbeszéljük. Sokat köszönhetek neki és mind a kettőnkre ráfér egy ölelés.

Tudom, hogy te kedves olvasó, aki olvasod a blogomat szembesültél már azzal, hogy mit jelent nekem a párkapcsolatom. Nem fogok hosszasan írni most erről. Annyit csak, hogy soha nem reméltem páromnak egy ilyen embert. Annak ellenére, hogy mocsok fáradt és kimerült, kedvesen, támogatva hallgatott ma végig. Félelmeket, kattogást és jó dolgokat is. Fogta a kezem, mosolygott és beszélgettünk. Megnyugtatott. Szeretem, lassan egy éve szeretem őt.

Holnap felkelek, megyek F-hez, beleállok a munkába. Szerintem a laptopom is elviszem és egy kicsit megpörgetjük a közös dolgaink marketingjét. Le kell kötnöm magam olyan dolgokkal, amiket örömmel csinálok addig, ameddig nem lesz egy rendes állásom. Dolgozni akarok, ez nem az én világom. 

Nem azért írok mostanában ritkábban, mert nem történik velem semmi. Egyszerűen csak úgy vagyok vele, hogy amikor szükségét érzem feljövök és kiírom magamból. 

nem múlt el a kezdeti lelkesedés :) Egyszerűen csak vannak dolgok, amiket direktbe beszélek meg azokkal akiket érint és nem itt ventillálok. Egyébként rendben van velem minden. 213 napja nem ittam alkoholt. Lassan célba érek munka fronton is.

Hosszas mérlegelés után egy gyorséttermet választottam, ha minden jól megy akkor odamegyek. Bevallom sok szempontot mérlegeltem és végül arra jutottam, hogy szépen lassan építem újra az életem. Persze nagyon tetszik az a projekt, amit F-fel csináltunk meg és itt tovább is fogom magam képezni. Majd egy fél év - év után. Addigra visszaszokom a munka világába, beáll a három műszakos rend és meglátom hogyan bírom. 

Zs-vel a lehetőségeinkhez képest rendben van a kapcsolatunk. Szeretjük egymást, bár az ügyfele elég sok terhet tesz rá, de egyenlőre bírjuk még. Vannak szebb és morcosabb napok, de amióta szünetet tartottunk hétvégén pontosan tudom nekem mit kell tennem ahhoz, hogy a kapcsolatunk jól működjön és magammal is tudjak foglalkozni. Nem fogom ezt részletesen kifejteni. Ő a párom és segítem amiben tudom, úgy, hogy mellette megmarad az egyensúly. Hiszen egyenrangúak vagyunk ebben a kapcsolatban. Igaz amikor az egyikünk földre kerül, akkor a másik felsegíti, de hát ez is a párkapcsolat lényege valahol. Támogatni a másikat, amikor arra van szükség.

Visszatérve egy picit a munkára. Nem a dolgok könnyebbik végét akarom megfogni. Egyszerűen csak olyan állást szeretnék, ahol a munka mellett magamra is jut idő. Pont ma mondtam Zs-nek hazafelé, hogy 2-3 telefonnal el tudnék helyezkedni az üzleti életben, de azért nem akarok mert akkor kimerült lennék, ideges és feszült. Ez borítana mindent. Igen lemondok így a zsíros, jól fizető salses munkákról. De nem akarom csinálni, egyszerűen a hátamon feláll a szőr annak a gondolatára, hogy nekem megint hozni kelljen a számokat. Pedig jó voltam benne :D És igen néha hiányzik.. de ugye az idő megszépíti az emlékeket. És az üzlettel nem csak a sikerek jönnek. Szóval marad a terv.. gyorsétterem, józanodás, és előbb utóbba az a kreatív szakma ami tetszik és látom benne a célt, hogy mi szeretnék lenni.

Végre készen lettem a lakással, majdnem egy hetem ment el vele. Bevallom voltak nehéz pillanatok.. De összességében nagyon élveztem a munkát. Egyrészt kreatív volt, és alkotó folyamat. Másrészt magam oszthattam be mit és hogyan csinálok meg. Ok, F figyelő tekintete folyamatosan ott volt :D De nagyon jól csinálta, pont addig a határig hívogatott, ameddig érezte, hogy elmehet.

Persze voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy felgyújtom a ... - be az utolsó darabot (ide mindenki vérmérsékletétől függően helyettesítse be a női nemi szerv vagy a férfi megtermékenyítő anyag szinonímáját)

Abban a pillanatban, amikor végeztem, kitakarítottam és mentem még egy kört a lakásban, kurva jó érzések fogtak el. Hasznosnak éreztem magam, valami kézzelfoghatót alkottam. És ne feledkezzünk meg F szépérzékéről sem, tökéletes érzékkel válogatta össze a színeket és a formákat. Szóval ez egy nagyon jó hét volt.

Annyira kimerültem, hogy amikor hazaértem ruhástúl bevágódtam az ágyba és elaludtam. Hozzáteszem 4 óra alvással csináltam ma ezt végig. De sebaj, jó lett :D

Most egy kicsit lazábban vagyonk Zs-vel. Javasoltam neki, hogy hétvégente kevesebbet beszéljünk, csak reggel és este, mert szüksége van arra, hogy feltöltődjön a családdal is. Nekem pedig nem árt megtanulnom, hogyan foglaljam el magam és érezzem jól magam nélküle. Lekopogom ez a múlt hétvégi szünet óta tök jól megy. Nem is kell erőltetnem, csak foglalkoznom magammal. Persze, hogy hiányzik.. de kell a pihenés neki is és nekem is. Ezek az apró kis szünetek, vagy lazább napok pedig csak mélyítenek az érzéseinken.

Most este elgondolkodtam azon, mi lenne ha F vállalkozását kibővítenénk ezzel, amit most csináltam, csináltunk. Piciben, magánemberek számára, havi 2-3 projekt tartható lenne, a pénz is és az időbeosztás is.

De nem most. Majd a jövőben, de holnap felhívom, érdekelni fogja, mindig is ilyen ember volt, kereste a kreatív lehetőségeket.

Holnap lesz 30 hete, azaz 210 napja, hogy nem ittam alkoholt. Basszus.. repül az idő, bevallom egyre ritkábban számolom a napokat, nem ezek számítanak igazán. Pontosabban van egy kis kettősség bennem. hogy tök jó a 30 hét, de mégsem számolom, inkább azt nézem, hogy milyen lehetőségeim vannak tiszta fejjel.

Mondjuk élhetem az életem, mondjuk fejlődhetek, érdemben segíthetem a párom, a volt feleségemmel remek a kapcsolatunk (jó néha egymás agyára megyünk, de van ilyen :D ) 

Summa summárum jól érzem magam a búrömben.

Hosszú hét volt, nem is tudm hol kezdjem...

Most persze írhatnám, hogy nem ittam, de bevallom fel se merül bennem, hogy igyak. Pedig voltak nehézségek is és voltak gyönyörű pillanatok is a napjaimban. Mégis.. mégis maradok annál, hogy józanul tiszta fejjel élem meg ezeket. Nem hiányzik semmi sem, hogy fokozza vagy tompítsa a bennem lévő érzéseket.

zerdán egy szép napot töltöttünk együtt Zs-vel. Igen, volt benne összemorgás kétszer is, de meg tudtuk beszélni, tudtam neki segíteni, hogyan adja ki magából azt amit az új ügyfél okoz benne. Hogyan használjon ki helyzeteket, hogyan menedzselje a cégen belül önmagát. Remek coach lennél Cica, mondta nekem. Pedig tudom magamról, hogy csak neki, mert ő fontos számomra. De igen élvezem, hogy tudok neki segíteni és egy picit nem a fizikai munkával kell foglalkoznom. Igen, hiányzik a régi életemnek az a szegmense, amikor még hittem a szakmámban és egy egy promóciót és ügyfelet sikerre tudtam vinni. de az már a múlt. 

Ettől függetlenül jó neki segíteni, jó támogatni. Anno F-nek is sokat segítettem az üzleti élettel kapcsolatban, igaz ő milliószor makacsabb volt és a mai napig tisztelem benne, hogy a nem alkuszik meg a művész énje az üzlet rovására. 

Tegnap folytattam az F projektet, kezd a faszom telelenni az egésszel, de elvileg holnap vége van.. Hálistennek :D

Ma reggel pedig az élettől kaptunk egy újabb kis csodát, egy reggeli közös kávézást egy nagyon bájos kis budai kávézóban. Semmi extra, csak másfél óra beszélgetés, intimitás. Nagyon sokat adott.

Délután állás interjún voltam, jól sikerült, ha felvesznek akkor apró lépéssel de közelebb kerülök ahhoz amit szeretnék.. vagyis rendezhetem az életem, lépésről lépésre. 

lassan itt a 7 hónap is, az elején azt hittem mennyire nehéz lesz, hogy sosem telik el az első 1.. majd 2 majd 3 hónap. És lassan 4 hónapja van, hogy Zs-vel megünnepeltük a szülinapomon a 3 hónapos fordulót. Milyen szép hétvégée volt. Szerencsések vagyunk, hogy ennyi együtt töltött időt kapunk az élettől.

Azt mondják az embernek mindig van választása. Eldöntheti, hogy él e ezzel a lehetőséggel vagy hagyja, hogy az indulatai vezéreljék és a másik irányba induljon el. Reggel Zs-vel összezörrentünk egy kicsit, lényegtelen min. Elsőre nagy dolognak tűnt számomra, de ahelyett, hogy hagytam volna érvényesülni a régi működésemet, inkább elköszöntem és letettem a telefont. Tudtam, hogy nem akart szándékosan megbántani. Tudtam de az érzelmeim itt ugráltak bennem és dühös voltam. 

Így hát vettem egy nagy levegőt és végiggondoltam, hogy mi is történt, mi az oka, hogy mennyire fáradt, stb. Majd feltettem magamnak a kérdést:

Mi a fontosabb? Hagyni, hogy az egom uraljon engem, vagy félretenni és elengedni, ami történt. És én vlasztottam, elengedtem. Azért tettem ezt, mert így utólag is lényegtelen dologról volt szó. Bevallom megkönnyebbültem. Jó picit még dühös voltam rá, mondjuk mennyit? 20 percet :D rettenetesen sok idő.. Utána felöltöztem és elindultam dolgozni. Egész délelött nem jutott eszembe ami történt. 

Délután összefutottunk, megölelt, bocsánatot kért és érintőlegesen beszéltünk a dologról. Nem akartam nagyobb feneket keríteni neki. Minek? Attól jobb? Én tökéletes vagyok? Sosem hibázom? A f@szt nem.. már elnézés.. Nincs kettős mérce, mindig is utáltam. Viszont azt is elfogadom, hogy ő nem olyan mint én. Ez így is van jól.. Falramásznék attól, ha olyan lenne, mint én :D

Leültünk, segítettem neki a céges dolgokban, tanácsot adtam, próbáltam megnyugtatni. Láttam jól esik neki, tényleg sok van rajta és lassan az egészségét is befolyásolja. Tudom nem vagyok orvos.. de sok ilyen helyzetet láttam, sőt éltem át én is. Amikor a stressz átveszi az uralmat az elme felett. Féltem, nem nem magam miatt aggódom, vagy nem miattunk. Őt féltem, mert látom, hogy még mindig próbál megfelelni annak a faszom főnökének. Én nem vívhatom meg helyette ezt a harcot, de támogathatom.

Szóval ma döntöttem és választottam, és jó érzések vannak bennem. 205 nappal ezelött is döntöttem és azóta is minden nap döntök. Van választásom, szabad akaratom. Csodálatos dolog.