Hmm.. azt hiszem ezt nehéz lesz szavakba önteni, vagy túl könnyű? Nem is tudom.. Persze a legegyszerűbb az volna, ha most nekiállnék és virtuálisan elkezdeném papírra vetni, hogy mennyire szép napunk volt Zs-vel. Pedig semmi olyan nem volt benne, amit eddig ne tettünk volna meg. De mégis.. mégis különleges volt ez a napunk is.

Talána a tavasz? Vagy a bennem bimbódzó nyugalom? Nem tudom, csak azt hogy a maga hétköznapi egyszerűségével beleégett az emlékeimbe ahogy elmentünk ikinikezni, ahogy teliszájjal röhögünk a szendvicsek maradéka felett valami hülyeségen, ahogy süt a nap és boldogok vagyunk, ahogy sétálunk, ahogy hazaérve kinyitom neki az ajtót, és a nap végén, ahogy kirobban edzésről, meglát és a nyakamba ugrik.

Egyszerű, hétköznapi kis csodák.

Ma egy társam megkérdezte, hogy megyek este gyűlésre? Azt válaszoltam, hogy passzolom ma. Ahogy érzed érkezett a válasz. Igen, hiszem, hogy mindenki máskép járja a saját útját.

Én úgy éreztem, hogy ma a hétköznapi csodákra van szükségem, mert feltöltenek. Nem azért mintha az AA nem tette volna anno. Akkor arra volt szükségem, most pedig ezekre a pici, de szívmelengető pillanatokra. Hiszek abban, hogy az könnyíti meg az utamat, azon túl, hogy foglalkozom magammal és fejlődök, hogy hagyom magamnak, hogy megéljem az életem szépségeit. Ezek a pillanatok erősítik meg azt az érzést, hogy jó élni.

Szeretném leszögezni, hogy egy pillanatig se gondolok arra, hogy "meggyógyultam" vagy hogy ne lennék szenvedélybeteg. Tisztában vagyok azzal, hogy mi lenne a következménye ha nem foglalkoznék magammal és nem lennének az életemben stoptáblák. De jó megélni a szép dolgokat. Onnan, ahonnan jövök ez maga a csoda. Lassan 9 hónapja lesz annak az éjszakának.

rég volt már, hogy estig dolgoztam volna úgy, hogy alapvetően élvezem, amit csinálok. Ok, rengeteg tudást öntenek ránk, de foglalkoznak azzal, hogy betanuljunk. Igen megterhel, de nem baj, időm sincs szarságokon agyalni :D

Szép nap volt a mai, közös délelőtt Zs-vel, kuckózás, reggeli, beszélgetés. Rövid volt de még is benne volt minden, ami jó nekünk. Utána meló estig. Továbbra is élvezem, még akkor is ha a végére már zsongott az agyam. De pont ez a jó benne. 

Volt egy pillanat este, amikor elmentem cigizni és ittam egy kv-t. Kint álltam a teraszon, néztem a naplementét és szerencsésnek éreztem magam. Hiszen semmim sincs és még is megvan mindenem. Álltam és néztem a vörös csíkokat, ahogy átszövik a felfős kék eget, ahogy lassan közeledik a sötétség. Nyugalom volt bennem, és boldogság. Régebben mindig azt hittem, hogy a boldogság egyenlő azzal, hogy minél magasabbra török. Hát igen, Ikarus... Aztán amikor magasan vagy és körbenézel, akkor rájössz, hogy még mindig nem elég, több kell.. még magasabbra akarsz jutni. Na innen lehet jó nagyot esni és ez fáj. Kurvára.

De a fájdalom megtanította, hogy jó élni, nagyon jó élni, élvezni egy napban a boldog pillanatokat. És a mai napomban bőven voltak szép pillanatok. Hálás vagyok érte.

Hosszú idő óta ez volt az első olyan hétvégém, amikor elejétől a végéig jól éreztem magam magammal. Se kattogás, se hülye gondolatok, se Zs mardosó hiánya. Végre tudtam örülni annak, hogy hétvége van és nem az töltötte ki az agyamat és a lelkemet, hogy úristen, úristen itt van 2 nap és most mi lesz.

Ok, az elmúlt időszakban ez csillapodott bennem és a fenti sorok kicsit teátrálisak voltak :D De sokszor tartottam a hétvégétől, hogy most fokozódik a tétlenség és emiatt jöhet a feszültség.

De most annyira más volt. Normálisan és felszabadultan töltöttem el ezt a két napot, igen volt programom, beszélgettem AA barátokkal, főztem, kimostam az IKEA pólóimat :D Takarítottam és Zs-vel is tudtunk találkozni. F-nél kárpitoztam, beszélgettünk. Azt hiszem úgy hívják aktív pihenés. Ok, most már fáradt vagyok és várom, hogy befejezzem a blogot, menjek aludni, de akkor is. 

Olyan hmmm érzés van bennem. Holnap munka :) És várom, örülök neki. Várom a jövő hetet és nem tartok tőle mint régebben.

259 napja vagyok tiszta és most, amikor picit boldogabb vagyok, akkor se hiányzik az alkohol. Sőt tegnep se, amikor nagyon boldog voltam. A szombat délutánom.. azt hiszem csak az az egy szó van rá, hogy tavasz.

Ebben benne van minden, a napsütéstől kezdve a szerelemig minden

Nem tudom leírni, vagy elmondani, mennyire jó érzés. Igazából csak érzem magamon és a környezetem is látja, érzi.

Milyen az, amikor ma a főnököm jött oda, hogy szia, letelt a munkaidőd, menj haza pihenni. - Kurva jó érzés. Hogy mosolyognak az emberek?, Hogy köszönünk egymásnak? Hogy tényleg átjön ez a hely olyan, mint egy nagy család? Megfoghatatlanul jó. Igen tudom, hogy itt is lesznek problémás helyzetek, hogy itt se minden fenékig tejfel. De akkor is.. Akkor is kurva jó érzés volt ma reggel bemenni dolgozni. Érezni, hogy tartozom valahova, hogy vannak már ismerőseim, akik meörülnek nekem, rám mosolyognak. 2-3 szó, small talk, ahogy Zs szokta mondani, de mégis olyan sokat hozzátesz ahhoz, hogy embernek érezzem magam.

Rám fért, nagyon... Az elmúlt hetekben már mélyponton voltam lelkileg. Tudtam, hogy mehetek az Ikeába, de még is olyan távolinak tűnt. És amikor ott voltam, akkor 2 napig tartott mire el is hittem, tényleg ott vagyok és ez nem csak valami képzelgés vagy álom.

Ennek az egésznek pedig olyan hozadékai vannak, hogy normálisabb mederben kezdtem el kommunikálni a környezetemmel. Első sorban Zs-vel, mert az elmúlt időszakban, még ha szelídebben is mutattam ki, de megnőtt a ragaszkodásom felé. Alig vártam, hogy beszéljünk, találkozzunk, együtt legyünk. Ha írt, eldobtam mindent, hogy megnézzem mit küldött. Tegnap óta pedig ez más mederbe került. nyugodtabban kezelem.

Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez egy folyamat és ezen keresztül kellett mennem, megdolgoznom magamat, magamért, hogy idáig eljussak lelkileg. Jó érzés most fáradtan, de nyugodtan, pici mosollyal az arcomon blogolni, majd eltenni magamat holnapra.

Nagyon szuper volt minden :D leszámítva, hogy majdnem elcsesztem a reggelemet.

Történt ugyanis, hogy nagy izgatottságomban rossz buszra szálltam fel. Ugyanaz az útvonal, de ez gyorsjárat volt. És hát ugyan kivolt írva, hogy megáll az xy vasútállomásnál, de nekem az xy felső vasútállomás megálló kellett volna. Konkrétan azzal kezdtem, hogy amikor ráeszéltem a buszról leszállva, hogy 1,5 km-rel messzebb vagyok, hogy futottam. 20 perc alatt sikerült 2,5 fél km-t  Megtennem kabátban, bemelegítés nélkül.

Tökig leizzadva estem be 8.10-re szerencsére nem volt gond és nem maradtam le semmiről.

A nap szuperül telt, ugyanannyira kedves és profi volt a szervezés, mint az állás interjúkon. Végig jó ütemben, de kurva sok tudásanyagot öntöttek ránk. Oktatások, munkaruha, igazolvány, öltöző, stb. Hozzáteszem, hogy nagyon jó a kantin :D Egy főétel 530 Ft a dolgozóknak, kv és üdítő ingyen van. Kajára nem lesz gondom.

Holnap folyt köv.

Viszont úgy gondolom ide is leírom.

Ma elengedtem sok mindent a az elmúlt 3 hónapból. Megpróbálok új életet kezdeni és azzal foglalkozni, hogy jól érezzem magam. Igen az elmúlt időszek nagyon megterhelt mentálisan. 20 év vs a mostani helyzetem.. Nem tudtam jól kezelni mindig magamat és bevallom néha homokba dugtam a fejem.

Nem azt írom, hogy na már most ennek mától vége van, csak annyit, hogy megpróbálom élvezni a saját életem, azt hogy talán itt a tavasz is lassan, hogy van egy jó állásom és jól érezhetem magama, magammal.

Nem, a józan napjaim száma nincs veszélyben. Jó lehet kicsit hatásvadász  a tárgy, na de engedtesség meg nekem ennyi. 

Második napja van kint Zs külföldön a családdal. nekem pedig tök jó napom volt. Alapvetően nem is blogolnék erről, csak azért teszem meg, mert ezeket a hosszú hétvégéket, főleg ha túráznak a hegyekben, régebben rosszabbul éltem meg. Aggódás, mikor ír, rendben van e minden - érzések hullámoztak bennem akkor.

Most pedig csak annyi, hogy remélem jól érzi / érzik magukat és feltöltődik. Én pedig lefoglaltam magam.

Reggel eladtam pár dolgot a neten, majd átmentem F-hez és bútort bontottam. Igazi barbár munka :D Lenne.. ha nem kellene figyelni arra, hogy a váz ne sérüljön, hogy a szövet egyben maradjon a szabásmintához, stb. Mellette kutyáztam is egy nagyot, 3 kutya kergette egymást, meg a labdát, amit dobáltam nekik cigizés közben. Persze visszahozni egikük sem akarta :D Utána ebéd, majd elmentem egy farmert venni. Ha már új helyen kezdek akkor legyen egy új farmerem is. A régiek már kopottak, szakadtak, az elegáns nadrágjaim meg picit túlzóak lennének az Ikeában :D

Szerencsém volt, kifogtam egy 20%-os napi akciót, szóval jó áron tudtam venni. Vettem pár apróságot is az ukrán menekülteknek, mert holnap kimegyek a Keletibe megnézem miben tudok segíteni. Nálam is szűkös a budget, de nem azon a pár ezer forinton múlik.. Legfeljebb kevesebbet cigizem.

Szerdától pedig megváltozik az életem. Nagyon várom már. Kaptam mailt, hogy az első két nap betanítás, munkavédelem, oktatás, stb. Valószínűleg a beosztásom is meglesz. Várom.. hosszú volt ez a 3 hónap itthon. Mentálisan kezdett megviselni, de most már csak egy karnyújtásra van. Ok tisztában vagyok vele, hogy ettől nem jön helyre az életem. De.. de egy újabb lépés, hogy jobb legyen. Szépen csak kis lépésekkel.

Szóval jó ez a hétvége, de várom a szerda reggel 8 órát. Pontosabban a 7.50-et mert akkor tudunk Zs-vel telefonon beszélni :) Utána pedig jöhetnek az új kollégák, az új munka és valami normális az életemben.

252 nap.. szinte hihetetlen. Csak egy utólsó gondolat, nem akarok ezen nagyon lamentálni, amikor bekerültem a programba, akkor az is fantasztikus volt, amikor egy társam azt mondta. Sziasztok XY vagyok, alkoholista és nem ittam 32 napja. Tudom, hogy ha most ott lennék és hallanám, akkor mennyire értékelném és elmondanám, hogy ez akkor mennyi erőt adott. Hogyan épült fel napról napra a mai nap. És ez hogyan fog holnap is folytatódni.

Igazán hálás vagyok a második esélyemért.

Hálás vagyok annak a maréknyi embernek, akik szeretnek, támogatnak és mellettem vannak. 

Igen, vannak nyűgösebb, nehezebb napok, és vannak napsütéssel átfont szépek is. Hát ilyen az élet. Lassan de biztosan tanulom meg szeretni magam, elfogadni a hibáim és élvezni azt amim van. 

Ma is jó napom volt, bár kesereghetnék azon, hogy..

de inkább örölök annak, amim ma is van. Ölelések, mosolyok, munka, meleg kuckó, étel, napfény, kedves szaval és szerelem.

Igaz, hogy a régi életemhez képest semmim sincs, de mégis megvan mindenem.

Upsz.. most látom, hogy lassan egy hete nem blogoltam. Bevallom jól esett egy kicsit ez a fajta csend. Egyrészt mert néha úgy éreztem, hogy ugyanazokat a virtuális köröket járom itt. Másrészt pedig inkább magammal foglalkoztam. Illetve Zs nagyon sokat segítetett Azza, hogy beszélgettünk.

Ezek a beszélgetések nem arról szóltak feltétlen, hogy ő meg én, hanem arról meséltünk a másiknak, hogyan működünk, mi mozgat minket, mik a preferenciák, hogyan működtünk régebben, stb. Ezek a beszélgetések segítenek megérteni a másik reakcióit, gondolatait. Hiszek abban, hogy ezek a pillanatok legalább olyan fontosak a kapcsolatunkban, mint a randinapok, a közös társasozás, vagy az intimitás.

Ő most elutazik a családdal egy kicsit nyaralni és nem tudom, hogy mikor látom legközelebb, leszámítva a holnap reggeli mini randinkat. Tudom mikor jönnek vissza, de közben nekem elkezdődik az Ikeás karrierem, és fogalmam sincs a beosztásomról. Alapvetően bizonytalan helyzet lenne és nem tagadom volt is ma bennem egy kis nyűglődés ezzel kapcsolatban, de csak felszínes. 

Igyekszem hasznosan eltölteni a hosszú hétvégét, megyek F-hez dolgozni, gyűlésekre is szeretnék menni, illetve elhatároztam, hogy kinézek valamelyik pályaudvarra, hogy segítsek a menekülteknek. Angolul beszélek, van  két kezem, segíteni akarok, valamit csak találok amivel hasznossá tehetem magam.

Szóval most ez a terv. A hangulatingadozásaimmal kapcsolatban pedig elengedtem, hogy soha nem lesz ilyen, meg innentől kezdve.. Megpróbálom azt alkalmazni ami az józanodásom kezdetén segített. Ma megpróbálom úgy leélni a napom, hogy jól legyek. Ha sikerül, akkor hipp hipp hurrá, ha meg nem, akkor sincs baj, majd holnap jobb lesz.

Igen, ezt is megléptem. Pipa.

Most jöhetne egy áradozás arról, hogy minden szipi szupi, de igazából nincs semmi olyan, amit az elmúlt napokban ne írtam volna ki magamból.

Szóval ez is megvan, remélem a 9 is meglesz egy hónap múlva.

Igen, bennem is vannak félelmek a mostani helyzet miatt. Nem leszek álszent, hogy mert én már megugrottam az első lépést és ezért BÁRMIT el tudok fogadni, mert a felsőbb erő, a jóisten, vagy bármi misztikus dolog úgy akarja én pedig fejet hajtok előtte.

nem.. egyszerűen csak megtanultam kezelni ezeket az érzéseket. Hol jobban, hol rosszabbul, ember módjára Már nem idegesítem magam feleslegesen. Vannak szép pillanatok az életemben, egyre több és több mindent veszek észre. Legyen az a napsütés, vagy Zs mosolya, vagy F trollkodása, amikor együtt dolgozunk.Bármi, ami szép az életemben.

Nem fogok átcsapni most önjelölt Coelhoba és olyan semmit mondó magaslatokba repíteni ezeket a gondolatokat ahogy tőle megszokhattuk.  Ahogy írtam az elején, egyszerűen csak megtanultam, hogy akkor élhetek, többnyire, békében magammal, ha a hangsúlyokat azokra a dolgokra helyezem az életemben, amik boldogsággal töltenek el.

Bármit hoz is a következő 1 nap vagy 1 hét szép életem volt és van.
Szeretek és szeretve vagyok.