Erősen törtem a fejem, hogy milyen címet is adjak ennek a blogbejegyzésnek...

Nem akartam sem click bait tárgyat adni, és nem is találtam olyan kifejezést, ami megfelelően jellemzné ami volt.

A kibaszott brutál közelít, de nem az igazi..

Szóval P-éknél élesbe fordult az örökbefogadás, csütörtökön már haza is vitték a picit, és az egész hetet egyedül toltam le, miközben az irodavezetőnk is szabin volt. A kis segítőm is. A megrendelések pedig ömlöttek. Mellette a privát munkákkal sem abban az ütemben haladtunk, ahogy terveztük. Cserébe még aludni sem tudtam napokon keresztül. 

Ennek az egésznek az lett a következménye, hogy csütörtök estére eljutottam, a mindenkinek a kurva anyját érzelmi állapotba. Tudtam, hogy ez nem valós, fáradt, kimerült és éhes vagyok, ezért, amikor hazaértem, ettem, zuhanyoztam, próbáltam aludni, pihenni. Ez utóbbi nem jött össze. Péntek reggelre azt éreztem, hogy kezd az egész rám omlani és jött egy gondolat... Kellene valami, ami egy kicsit kikapcsol. És ez megrémített.Mert innentől csak egy lépés, hogy az a valami az alkohol legyen.

Amikor ezt végig gondoltam, felhívtam B-t és beszélgettem vele. Majd a cégnél csak a kötelezőkre koncentráltam. Utána átmentem F-hez, segítséget kértem a munkában, átütemeztük úgy, hogy széthúztuk hétfőig a teendőket, ő is besegített és együtt fejezzük majd be. Este pedig eljutottam gyűlésre, ahol kiadtam magamból az egészet. Valamennyire megkönnyebültem. Szombaton meló volt, majd este gyűlés, ott is kiadtam magamból, ami bennem maradt még. Káromkodva, kurvaanyázva, de normálisan osztottam meg az érzéseimet. Gyűlés után lelkiismereti volt, új taggal bővült a kis csipet csapatunk, de ami iagzán feloldott, hogy utána hárman, Á, B és én elmentünk a BurgerKingbe, és vagy 3 órát beszélgettünk, az életről, a felépülésről, mindenről. Barátokkal voltam, komoly és vicces témák váltották egymást. 

Ma megint dolgoztam, de csak 5 órát, utána bezuhantam az ágyba, aludtam 1 órát és Á-val és B-vel elmentünk gyűlésre. Ritka szar gyűlés volt, de a barátaim társasága kikapcsolt.

Tudom, hogy írtam már anno, hogy elértem a teljesítőképességem határát. Hát egy lófaszt értem akkor el :D Pénteken éreztem úgy, hogy mind fizikailag, mind mentálisan nincs tovább. De ahelyett, hogy egóból egyedül akartam volna megoldani, inkább segítséget kértem. Szar volt megélni, hogy ha csak egy pillanatra is, de felmerült bennem, kellene valami.. De megoldódott, figyelnem kell a pihenésre, bár most, ebben az élethelyzetben ez nehéz.

Most jól vagyok, remélem a jövő hét, ahol már lesznek céges segítségek is, után lesz időm pihenni valamennyit.

Tegnap felkértem egy társamat szponzornak. Mindig is szerettem a lazább, de emberközpontú megosztásait, és most éreztem úgy, hogy itt az idő. Jól vagyok, vannak barátaim, akikkel tudok beszélgetni, de ahhoz, hogy tovább fejlődjek, kellenek a lépések. Ehhez pedig egy megfelelő szponzor. Szóval G lett az új szpozorom, hamarosan kezdjük is az közös munkát.

Az előző szponzoromról csak annyit, hogy továbbra is hálás vagyok, mert amikor szükségem volt rá, segített. De jó döntés volt, hogy elváltak az útjaink. Az a passzív, agresszív kommunikáció, amit azóta is folytat, nem csak velem szemben.. Nem ragozom. Ellenben nagyon hálás vagyok B-nek, hogy a higgadtságával eredményt tudtunk elérni. Magamnak pedig azért vagyok hálás, mert felismertem, hogy ezt a fajta kommunikációt nem tudom kezelni, előjön a régi énem és izomból basznék oda (egyébként jogosan) Szóval B-re bíztam és siker is született a honi csoportunknak helyet biztosító intézménnyel való kapcsolattartás ügyében.

Ma délelőtt P hívott, hogy az örökbefogadás a héten éles lesz és hogy 2 napja nem alszik, mert ráparázott.. Mondtam neki, hogy amiben tudok segítek, erre azt válaszolta, hogy tudja, hogy a céges dolgok jó kezekben vannak nálam, a többit meg leboxolja magával. Szóval már a héten felborul az eddigi rend. Délután F-fel meg is beszéltem, hogyan tudok menni, holnap kb. 10-11 órát leszek a cégnél. De majd szépen lassan rendeződnek a dolgok.

Nincs bennem szorongás, mert tudom, hogy képesek vagyunk megoldani csapatként ezt a helyzetet. Nekem pedig ott vannak az AA barátaim, akiknek ventillálhatok ha kell :)

Az első két napot teljes mértékben pihenéssel töltöttem, csak hétfőn mentünk el B-vel gyűlésre. Rám fért a pihenés, illetve a lakás rendbetétele. Alaposan és normálisan kitakarítottam, azóta mindig csak szinten kell tartanom. Jó úgy haza jönni, hogy rend van, otthonosabb és pihentetőbb így.

És kell is a nyugtató légkör, mert a 3 munkanap elég durvára sikeredett. Konkrétan ki se látszottam a munkából, borbélyhoz is csak csütörtökön délelőtt jutottam el. Ezt leszámítva vagy a cégnél volt bolondokháza, vagy a privát munkákat kellett megtolni, hogy haladjunk velük.

Illetve szerdán kaptam egy érdekes hírt. P a főnököm felhívott. Adoptációban gondolkodnak már évek óta és úgy tűnik, hogy most élesre fordult a helyzet. Mivel újszülöttet fogadnak majd örökbe (ez nagyon nemes dolog) így valószínűleg kevesebbet lesz bent majd a cégnél. Bevallom, hogy először fogtam a fejemet (persze örültem neki), mert eddig is rengeteg volt a munka, ha P kiesik, vagy csak részlegesen van bent, akkor... Majd délutánra kicsit átgondoltam a dolgokat és azt a lehetőséget kezdtem el mérlegelni, hogy hosszútávon ez jó nekem. Mert ha magasabbra pozícionálom magam a cégnél, akkor az több felelősséggel, fizetéssel is jár. Illetve a későbbiekben nem nekem kell pakolnom, hanem majd felveszünk valakit. Szóval jó lesz ez így. :) 

Szerda este még elmentem gyűlésre, mert éreztem, hogy a sok munka miatt kicsit kezdek megfeszülni, ilyenkor jobb ha elmegyek. Voltak barátok, egy rettenetesen unalmas bevezető, de ott lehettem, felépülhettem és ez számított/számít csak. Hogy van lehetőségem tenni a felébredő feszültség ellen.

Csütörtök este, munka után még oktattam is. Tudom, hogy ez túlvállalásnak tűnhet, de ez pont kikapcsol és feltölt. Főleg, ha a kedves padavanom, elmeséli,  hogy mennyire jó érzés, hogy most már mindent rögzít a rendszerben és nyugodtabb, mert jobban átlátja az egészet. Erre elkezdtem röhögni, rám néz és vigyorogva mondja, hogy tudja, hogy erről beszélek 1 éve, de végre neki is megérkezett :D Most úgy érzem, hogy megint sínen vannak a céges dolgai, kellett neki mind a pihenés, mind a visszajelzéseim.

És egy vicces téma a blog végére :D

Valamelyik reggel, a Blaha Lidl-ben vásároltam és a pénztárnál állva néztem a repontba palackokat dobáló brigádot.. Basszus Kusturica sírva könyörgött volna ilyen arcokért a Macskajajjban. Finoman szólva is érdekes, kultúrális tapasztalás volt. A zokni szandál kombó alap, pödört bajusz is.. 

Ma szülinap lesz este, 4 éves, B lassan jön, menetközben megfejtjük az élet és a felépülés nagy kérdéseit, jó, hogy van egy új barátom. Szokatlan, de azért jó érzés.

Igen, húzós napok voltak, de szerettem illetve elfogadtam. Ha kellett gyűlésre mentem, ha kellett pihentem. ma, 1147 napja vagyok felépülő, bár hosszú hét volt de végül is csak mosolygósra sikeredett.

Amiből már ugye el is telt kettő :) 

Jó függő módjára, első körben, telezsúfoltam a 4 napomat programokkal. Majd rádöbbentem, hogy ez így nem lesz jó. Ezért az első 2 napot megtoltam, és hétfőn - kedden csak a láblógatás lesz.

Tegnap is és ma is F-nél kezdtem a napomat, dolgoztunk, szépen haladunk a privát munkákkal. Tegnap este gyűlés, jó volt, feltöltött. Egy lány társunkkal és B-vel hármasban beszélgettünk, szokás szerint egymás mondatait befejezva B-vel. A lány ránk nézett és nevetve megkérdezte, mikor jön a gyerek? :D Nagyon röhögtünk.
Aztán a többiekkel bandáztunk és dumáltunk.
Kocsival mentem, mert el kellett a cégtől hozni egy anyagot. 
Egy BMW-s srác majdnem belémtolatott, amikor kiállt a parkolóból, miközben én a főúton mentem. Dudáltam, figyelmeztető jelleggel. Majd a pirosnál mellém állt és elkezdett anyázni és mutogatni.
Én pedig gyakoroltam a lelki béke imát :D

Adj erőt, amin változtatni nem tudok - az, hogy ő egy faszkalap, azon nem tudok változtatni
Bátorságot, hogy vltoztassak, amin tudok - nem mentem bele a játékba, nem szálltam ki, csak visszamutogattam
Bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget - helyesen döntöttem

Igen, volt bennem egy pillanatnyi feszültség, de elengedtem. Nagyjából 1 perc volt, hogy átfusson rajtam.

Ma szintén munka, majd anyuval ebédeltem, 1 órát voltam ott, meséltem neki a tegnap esti gyerek témás poént, nevetett és elmondta, mennyire örül, hogy lettek új barátaim.

Aztán oktattam ma, ez is jól sikerült, rendet vágtam a srác fejében, kellőképpen erélyesen, de finoman. Figyeltem arra, hogy azok a plusz információk, amik a fejemben vannak, ne kerüljenek ki, de megerősítést nyerjenek. Szépen átbeszéltünk mindent. Abban maradtunk, hogy innentől fogva azzal dolgozik, ami már megvan. Azaz ami  megállapodás eddig született, az nem változik, (de mostantól a jövőben :D) de újakat egyenlőre nem köt. Őszintén elmondtam neki, hogy ha ennél a megbeszélésnél úgy éreztem volna, hogy nem haladunk, akkor lezártam volna a közös együttműködésünket. Mert az elmúlt 1 hónapban sokszor úgy éreztem, elmegy a füle mellett és nem valósul meg, amiben maradtunk. Szerencsére nem így lett. Pontosabban, ma nem így volt, aztán ki tudja mit hoz a jövő.

Érdekes volt, mert megkérdezte, hogy nem hiányzik e az üzleti élet, mert szerinten jó vagyok benne. Most először meséltem neki az alkoholizmusomról, arról, hogy mennyire jobb így az életem, hogy időt és energiát tudok fordítani a lelki fejlődésemre, hogy minőségi emberi kapcsolatok maradtak csak az életemben. Nem volt nehéz erről beszélni, jó volt kimondani, mert mindig csak éreztettem, hogy megjártam a poklot. Azt hiszem ezzel még hitelesebb lettem a szemében.

Aztán B értem jött és átmentünk Budára, gyűlésre, rengeteget nevettünk, kedvelem a srácot, mert mély témákat is érintev, de még is csak jó hangulatú beszélgetéseket folytattunk oda vissza.

Na szóval száz szónak is egy a vége, pihenés indul, 2 nap láblógatás és tv-nézés, ps maraton bekapcsol, na jó főzök is majd valami fimomat :)

Közel 25 éves kereskedelmi pályám során először lebunkóztak. Bevallom őszintén, hogy elég rosszul esett és meg is lepett.

Történt, hogy tegnap, miközben tökig álltam a GLS csomagokban, és szakadt rólam az izzadtság, nyitás előtt egy fiatalember jött be a boltba. Megkérdezte, hogy átveheti e a megrendelését. Én udvariasan jeleztem, körbemutatva, hogy nem a legalkalmasabb pillanatban vagyunk és egyébként is 14 órakor nyitok. Erre közölte, hogy ez sehol nincs feltüntetve. Mondtam, de és tettem még 2 udvarias próbálkozást, hogy lehozzam a realitás talajára. Egyre feszültebb lett a szitu, ezért udvariasan, de határozottan megkértem, hogy fáradjon ki, és 14 óra után várom vissza. 
Erre a fejemhez baszta, hogy bunkó vagy.

Igen, felháborodtam, igen meglepett és igen egy pillanatig feljött bennem a régi működésem (sosem verekedtem) de hogy én most aztán verbálisan úgy beleállok és helyreteszem, hogy csak na. 

Nem tettem. Hálás vagyok a józanodásomnak, hogy nem fajult el a dolog, nem lett kezelhetetlen vége. MOrogtam, bosszantott, ráírtam B-re és ma este eljutottam gyűlésre, ahol kibeszéltem magamból. Igazából nem foglalkoztatott ma estig a dolog, de úgy gondolom, hogy ezeket jobb nem eltokolni. 

Gyűlés után elmentünk B-vel vásárolni a Lidl-be. Igen, megint csak egy dologot akartam venni, megint egy fél kosár cuccal jöttem ki :D De jó volt, mert közben filmekről, művészetekről, könyvekről beszélgettünk. Jó, hogy a barátom és jó, hogy nem csak AA dolgokról beszélgetünk, hanem a világról is.

Munka persze van dögivel, ma is voltam F-nél és dolgoztunk, de ez alkotó és kreatív munka, feltölt. Jól be tudtam osztani az időm, hogy a meló is haladjon és gyűlésre is odaérjek.

Szeretem érzés, hogy kezdek egyenesbe jönni, emberileg is, anyagilag is és lelkileg is.

szeretem hét volt, de mocsok mód elfáradtam a végére. Szerencsére ez nem nyomta rá a béllyegét a hangulatomra. Igaz 2 gyűlésen is voltam, ma pedig este megyek B-vel az esti budaira. B-nek tegnap volt az 1 éves szülinapja, mivel a szponzora nem tudott eljönni, engem kért meg, hogy adjam át az érmet. Nagyon jól esett a felkérés. Igaz kicsit viccesre sikeredett mind a kettőnk részéről az átadás, de jó volt. A Sacher torta pedig isteni volt, amit hozott.

Pénteken végre leszállítottuk azt a kanapét, amit hosszas vajúdás után végre megszültünk. Kicsit paráztam a szállítástól, mert az egyik rész nagyjából 70 - 80 kg lehetett, ormótlan nagy darab és nem volt rajta igazán fogás. A hab a tortán, hogy a harmadik emeletre kellett felvinni, gyalog, mert a liftbe nem fért be. Nos előjött a McGyver énem és addig, addig törtem a fejem, hogy végül fél óra alatt a teljes kanapét felvittük a helyére. A szállító sráctól meg is kaptam a dícséretet, mind az elgondolás, mind a bútor csomagolása "végett" :D jó, egye fene, legyen miatt. Lehet itt a szemantikáról vagy az egyéni ízlésrlől vitatkozni ;-) 
Visszafelé pedig elhoztunk egy másik kanapét, de ez már gyerekjáték volt az előzőhöz képest.
Szóval folyamatosan tele vagyok privát munkával, nem is beszélve arról, hogy a ma délelőttömet egy hajó szvacs kárpitozás műszaki rajzának elkészítésével töltöttem. 1,5 laza óra alatt megvoltam vele :D Azért szeretem ezt a munkát, mert egyrészt alkotó folyamat és kézzelfogható végeredménye van. Egyre jobb vagyok benne, a legutóbbi munkára büszke is vagyok. Kárómintás hátfalak és sima, egyszínű ülőfelület. Másrészt kikapcsol, harmadrészt pedig nem csak a fizikai része van meg, hanem a tervezés és a kreatv alkotói folyamat is. Nem utolsó sorban, pedig jól fizet.

A péntek estét együtt töltöttük Zs-vel. Így alakult, nem tiltakoztunk ellene, szép, meghitt este volt. Nem fogom ragozni. Fontosabbnak érzem leírni, hogy mivel tiszták a "játékszabályok" nincs belőle félreértés, nem gondolom túl, nem mozizok és nem látok bele többet, mint ami. Igen, az érzéseimmel tisztában vagyok, de nem elemezgetem a helyzetet. Az egész, kettőnk jelenlegi kapcsolata olyan, ami mind egy apró szeletke számomra  normális világból. Férfi / nő kapcsolat, józanul. Amikor benne vagyok, vagyunk, akkor átélem, szeretem, megélem a pillanatot vele. De amikor végetér, nincs fájdalom, szomorúság. Pici hiányérzet igen, de ezt elfogadom, hogy normális. Szóval ez így most jó nekem. Nincs leegyeztetve, hogy akkor hetente, havonta mikor, hol, hányszor. Ahogy adja az élet. Élem az életemet, egyre jobban, kedvesebben, nyugodtabban és élvezem Zs-vel az együtt töltött időt, amikor úgy alakul. Mint tegap este is, amikor gyűlés után még kiültünk beszélgetni és cigizni egy parkba. 

Nincs rajtam, rajtunk az a teher, hogy most kell. Beszélgetni, üzenetet váltani, találkozni, látni a másikat. És a teher jelen esetben nem egy negatív jelző. 

Szóval szeretem hét volt, tegnap is és ma is csak a pihenés :D Annyira jó esett szinte semmit sem csinálni, csak filmeket nézni, gyűlésre menni, aludni, vagy legalább is megpróbálni napközben.

Azt meg, hogy mit hoz a holnap a fene se tudja. Ma is és tegnap is jó napom volt. 

Azt hiszem így 3 év után kezdem átérezni, hogy milyen valójában a felépülés, miyen azt élvezni, amink van és nem bánkódni, hogy mink nincs. Megélni a pillanatot, élni az életemet.

Tök jó napom volt, pedig bent annyi munka várt, hogy csak 11-kor tudtam meginni a reggeli kv-m, 2 részletben :D Cigizni sem volt időm, egymásnak adták a kilincset a vásárlók. Pörgünk, a főnököm, külön kiemelte telefonba, hogy haza se jön szabadságról, mert látja nélküle is megy a biznisz :D Mondtam neki röhögva, hogy ne basszon ki velem, így is leszopom magam a sok munkától.

Közben F is hívott, hogy befejezte a kanapét, nem kell kimennem. Megköszöntem és mondtam, hogy viszek neki csokit. Erre.. de hát tudod, hogy nem szeretem :D Végül is 24 éve ismerjük egymást, honnan tudnám?!? :) És különben is, ki az aki nem szereti a csokit? :D

Szóval pörögtem bent, hazajöttem és B-vel megbeszéltük, hogy ellmeyünk este gyűlésre, oda, ahol 1 évvel ezelőtt a terápiát kezdte. Fura, mert sosem voltam még ott. A társak 95%-a terápián vesz ott részt, 1 vagy 2 hónapos józanodók, maximum. Amikor odaértünk kiderült, hogy egy régi barátom vezeti, aki annyira megörült nekem, hogy felkért, tartsak egy bevezetőt. Azt hiszem életem egyik legjobb bevezetője lett. Nem azért, mert akkora király vagyok, hanem, mert ott ült kb. 50 terápiás és segíteni szerettem volna nekik a saját kezdeti botladozásom, felépülésem elmesélésével. Őszinte voltam, néha káromkodva, de teljesen nyíltan beszéltem arról, hogy ez egy rögös út, de nekem megérte. A végén megtapsoltak. Én pedig meghatódtam, hogy lám, lám mennyire.. és húúú, meg ha... Hazafelé B elmondta, hogy itt minden bevezetőt meg szoktak tapsolni. Szakadtunka  röhögéstől, mert ugye kellő öniróniával éreztem át ezt :D Egyébként a bevezetőmben meséltem, hogy anyám azt mondta szeretlek.

Úgyhogy ma amikor hazaértem, felhívtam anyut és elmeséltem neki ezt. A terápiás bevezetőt és azt is, hogy ez mennyire jól esett akkor. Vagy 10 percet beszélgettünk, nevetgélve még. Nagyon jó volt.

Gyűlés után B-vel elmentünk együtt a Lidlbe vásárolni, meg dumáltunk egy jó nagyot.

Szóval szuper napom volt és az elejétől a végéig csak szép és jó dolgok történtek velem.

Na azt a kurva kanapét nem tudtam ma befejezni, pedig 5 órát dolgoztam rajta, F-ék nem voltak otthon, wellnessezni mentek, szóval egyedül mozgattam az elemeket, próbáltam széppé varázsolni azt a régi darabot :D Nincs bennem düh, vagy csalódottság, hogy holnap vissza kell mennem. Megtettem, amit tudtam, a legjobbat nyújtpttam magamból, pihentem előtte. Ma ennyi sikerült, holnap majd befejezem. Délután aludtam egy órát, majd gyűlésre mentem.

Úgy volt, hogy öcsémékért én megyek kia reptérre gyűlés után. Viszont közben kiderült, hogy késik a gépük, talán 22.30-ra érnek Ferihegyre. Felhívtam és megbeszéltem vele, hogy fogjanak egy taxit, kifizetem, de az már nekem túl késő lenne. Ha hazavittem volna őket, akkor éjfélre talán hazaértem volna. Szóval ma a türelem és az elfogadás volt a porondon :D Egyébként egy pillanatig nem feszítettek meg ezek a szituk, alkalmazkodtam és igyekeztem a legjobbat kihozni belőlük.

Viszont van egy téma, amit ki akarok írni magamból. Mégpedig a nagy port kavart algériai boxolónő esete és az AA. Ugyanis sok társsal találkoztam, aki tele szájjal fröcsögtek, volt aki egyenesen baseball ütővel tett volna rendet. B-nek mondtam is ma, hogy mennyire érdekes, hogy egy olyan közösség tagjai, akiket a társadalom lenéz, elítél, prekoncepciókkal illet, így nyilvánulnak meg egy ilyen esetben. Nem háborít fel, egyszerűen értetlen vagyok. Ok, tudom, hogy attól, hogy felépülők vagyunk még nem lesz senkiből se szent, de hát könyörgöm.. Emberség, empátia, együttérzés, csak ismerős szavak másoknak.

Na mindegy :D Nem sok pihenés volt most hétvégén, de majd csak bepótolom valamikor, bár a főnököm elment egy laza 2 hét szabira :D Esélyem sincs, hogy agusztusban szabira menjek... De azért pár napot csak besúvasztok valahova. Sorozat,pizaa, láblógatás és sok sok alvás. Bár tervezem, hogy elmegyek apámat meglátogatni a Mátrába. Csak egy napos túra autóval. Rég voltam nála.. bár bennem él tovább.

Picir hosszúra nyúlik ez a hét. Van egy privát munkám és nagyon nehezen haladok vele. Ráadásul mára virradólag alig aludtam. Dekoncentráltan dolgoztam délelőtt, majd holnap befejezem a kanapét. Szép, nagy, masszív darab, mondjuk szép lesz a végeredmény :) 

A hosszú hét és afáradtság ellenére nem volt rossz kedvem. Most ez lassabban halad, de majd készen lesz holnap.

A héten nálam volt az öcsém autója, ők nyaralni mentek egy hétre. Élveztem a szabad mozgást a városban, tegnap este el is mentem kocsikázni. Át az Árpád hídon, bele a naplementébe, közben a Summer in the city szólt a rádióban.. Életöröm, szerintem ez a legjobb kifejezés arra, amit éreztem. Mosolyogtam, élveztem az utat, a fényeket, a hangos dallamokat. Énekeltem, hamisan, ellenben nagyon lelkesen :D Jó volt :) Szeretem ezt az autót, kicsit kopott, de sok szép emlékem fűződik hozzá az elmúlt évekből.

Este a gyűlésre autóval mentem. Persze eszembe jutott, hogy a mai munkanapnak számít és fizetős a parkolás, de gondoltam 18-ra megyek, akkor már nem. Hmm, hát az a rész 22-ig fizetős, 600 Ft / óra.. ingyen van, főleg szombat este :D nem baj, most belefér. Ez a hónap is szépen lesz anyagilag. Négyszeres jutalék, privát melók.  A gyűlés viszont feltöltött, vicces, életszerű bevezető volt. Előtte, utána bandázás.

Most, hogy öcsémék nincsenek itthon, minden este felhívtam anyut. Magányos is volt, meg azért is, hogy én ne aggódjak. Nem tud nyugton maradni a seggén, folyton tesz vesz, de még is csak 75 éves. Szóval csütörtök este, amikor elköszöntünk volna, azt mondta a telefonba, hogy szeretlek. Mondtam neki, hogy én is anyu. Lassan, de haladunk egymásfelé, ez is jó érzéssel tölt el. Azt hiszem a jövőben is gyakrabban fogom felhívni.

Holnap 3 év és 1 hónap, telik az idő, azaz "tempus fugit"

Most egy kicsit magammal foglalkoztam. Nagyon szép lenne írni, hogy egy mélyreható lelki utazáson mentem át, de inkább csak pihentem, amikor tudtam. Figyeltem a lelkem állapotát, de minden rendben van :) Néha, természetesen a tudatalattim szórakoztat álmokkal, de egyre ritkábban. Mostanában olyan jókat alszom, mára virradólag majdnem 8 óra volt. Sokkal pihentebbnek is érzem magam, a munka is jobban megy. Mondjuk a melegben sok a faszkalap vásárló :D

Bent a cégnél nagyon hektikusan volt az elmúlt héten munka, ha kevés volt, akkor nagyon kevés, most meg csak úgy dőlnek be a megrendelések. Pont határeset, de lehet négyszeres jutalékom lesz.. Bevallom, most ebben a pillanatban, nem izgat. Megyek teszem a dolgom, próbálom a privát munkákat is úgy beosztani, hogy pihenésre is maradjon időm.

Voltam gyűléseken, jók voltak, sok nevetéssel, együtt bandázással. B-vel is sokat beszélgettünk. Igazából minden nap beszélünk valamilyen formában. Nem feltétlenül lelki dolgokról, van benne film, politika, kultúra. Amolyan barátságfélévé kezd alakulni a kapcsolatunk. Mondjuk vicces, mert szombaton, lelkiismereti gyűlésen, már egymás mondatait fejeztük be. Ezen a lányok roppant jól szórakoztak :D

Zs-ről azt hiszem egy darabig nem fogok írni. Nem akarom ragozni, amit érzek.
Pont annyira szeretem ma is, mint tegnap vagy 1 héttel ezelőtt, vagy 3 hónapja, vagy 1 éve. Hiányzik? Igen, de már nem úgy, mint 3 hónappal ezelőtt. Nem tölti ki a gondolataim a veszteség érzete, nem határozza meg a napom, hogy vele álmodta e vagy sem. Az érzés változatlan bennem, de élem az életemet, többnyire jókedvűen, derűsen, na jó a reggeli kv előtt morcosan :D 

Alapvetően jól vagyok, magamra figyelek, élem a kis életem. Dolgozom, pihenek, barátokat ismerek meg, oktatok. Most ez egy ilyen időszak. Nyugis, csendesebb, de kedves.