Pénteken elhoztam a kocsit a szervízből.. pff.. egy vagyon lesz, de úgy gondolom hosszútávon megéri.Egyrészt így azért kényelmesebb a munkábajárás, éjjel nem kell várnom a céges buszra, már ha lesz, vagy az éjszakai járatra. Másrészt pedig sokkal jobb úgy bevásárolni, hogy nem vagyok rászorítva arra, hogy mindig a Sparba menjek. Van Lidl és Aldi is, de bkv-val 20 perces távolságra. 

Nem utolsó sorban pedig, jön a tavasz és visszatérhetünk ahhoz a szép és szívmelengető szokásunkhoz, hogy a szabad ég alatt randizunk egymással. Erre egy picit később visszatérek.

Tegnap is és ma is találkoztam Zs-vel, lassan de javul. Totálisan megértem, hogy lelkileg megviseli, hogy nehezebben regenerálódik, és lassú a folyamat. tartom benne a lelket. Nem azért mert ezt kérte. Ha visszagondolok az életemre, több nagyobb betegség is volt a családunkban, anyám olyan mailyen, de apámat imádta. Végig ott volt mellette, 28 évvel ezelőtt másfél éven át járt be a kórházba minden nap. Én ezt hoztam hazulról, hogy ilyenkor a támogatás a legfontosabb. Lehet apróság, vagy csak egy ölelés, vagy a másik meghallgatása. Nem számít, csak rád számíthassanak. Mindig szembejön, hogy mennyire fontos a családi háttér az ember életében.

Voltam F-nél és igen, végre finishbe jutott az a projekt, amivel szoptunk már napok vagy hetek őta.. kicsit összefolyt az idő a végére. De a lényeg kész, fizethet az ügyfél :D Jó volt együtt dolgozni, de ma láttam, hogy kivan. Volt, hogy leült egy székre és csak csóválta a fejét.. Benne is tartottam a lelket. 

Tegnap voltam aláírni a munkaszerződésemet, viszont egy kicsit fejetlenség van a cégnél. Ez egy új logisztikai raktárbázis lesz, nem messze innen. Folyamatosan változnak a dolgok. Ezért is jó, hogy lesz autóm, mert így egyszerűbb. Viszont egy kis nyugtalanság lett ma délutánra urrá rajtam. Alkoholista vagyok és a bizonytalanságot ha lehet elkerülöm. pénteken pedig bizonytalannak éreztem azokat az embereket akikkel beszéltem. Tudom, hogy ők is mindig a legújabb infokat adják át, de akkor is ma előjött bennem, a mi van akkor hogy ha érzés.. Jó hétfőn reggelre kell menni, akkor majd többet tudok, mert lesz oktatás és eligazítás.

Ezt a nyugtalanságot fújta el Zs, amikor szóba hozta a randizást. Az agyamban rögtön megjelentek azok az emlékek, amikor jött felém csinosan felöltözve, vagy egy parkban együtt kajáltunk szendvicseket, amiket csináltam neki. Hozott rétest, üdítő, szerelem, napsütés.

Az elején, amikor idősebb társak megosztásait hallgattam, hogy mennyivel szebb az élet alkohol nélkül, olyan fura volt. Ma pedig, 195 naposan (nem tudoem, nekem annyira tetszik ez a szám :D) értem, és átérzem, hogy miről beszéltek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy vannak ilyen emlékeim, tiszták, kedvesek, melegséget adók. Jól jönnek nehezebb pillanatokban.

Nos ez egy nagyon összetett nap volt..

Reggel F-nél kezdtem, szenvedünk ezzel a projekttel, hiába régi mondás a régi világomban vannak üzletek, amiknek rossz a karmájuk. Na igen, ez pont az :D Hozzáteszem, hogy jól szórakoztunk és rengeteget nevettünk. Lassan de befordulunk majd a célegyenesbe.

Utána átmentem anyámékhoz, beszéltem öcsémmel, elkértem a kocsiját, hogy azzal járjak majd munkába. Tudtam, hogy a fékolaj színt vacakol, de mondta, hogy azóta rosszabb a helyzet, mert az utastérbe is elkezdett beszivárogni a folyadék.. Remek.. kezdek hozzászokni, hogy amióta józanodom azóta semmi nem megy egyszerűen :D Jó addig sem, de mit van mit tenni, beszéltem F-fel, mondta, hogy 2 sarokra tőle van egy szervíz, normálisak, korrektek, próbáljam meg. Elvittem a kocsit, megbeszéltem a szerelő sráccal, hogy átnézik, de nekem holnap délre kell az autó. Kurva korrektek voltak, 40 perccel később már hívott, hogy mit kell csinálni, mennyi lesz és holnap délre mehetek hozzá. Az SOS dolgokon kívül elmondta, hogy mi van még, de majd ezt beütemezzük szépen. Hozzáteszem, hogy így is combos lett a javítás költsége. Semmi vész, ennyit bőven megér, hogy autóval menjek munkába és ne kelljen éjjel a cges buszra várnom.

Mikor hazajöttem, picit aludtam, majd utána Zs-vel beszélgettem messengeren. Hát a tegnapi blogbejegyzésemben már említettem, hogy milyen a cég "vezetőienk" a hozzáállása, de most mutatott egy chat részletet, amitől eldurrant az agyam. Nem részletezem, maradjunk annyiban, hogy a céges szótárból az empátia kifejezés nem hogy szerepel, de még a szinonímáit is kitörölték.

Utána majdnem idáig próbáltam benne tartani a lelket. Lassan javul vagy stagnál az állapota, nincs ereje és nyűgös. Teljesen megértem, próbálom feldobni amivel csak lehet. Elterelni a figyelmét. Ezzel tudom támogatni. Az aggódásom meg meghagyom magamnak. Pont most írt, hogy válaszolt neki a háziorvosa, hogy ez a folyamat teljesen normális és kb. 2 hét ameddig visszanyeri a formáját. Szóval egy picit megnyugodott és én is.

És holna megyek aláírni a munkaszerződésem.. jajj olyan jó érzés, nagyon várom már, hogy munkába álljak. Nem az én világom az, hogy majdnem egy hónapja lógatom a lábam itthon. Persze, hogy nem teljesen, de szeretnék már melózni.

Szeretném leszögezni, hogy azt, amit most leírok nem a Zs iránt táplált érzéseim mondatják ki velem. 20 évig dolgoztam az üzleti életben és ebből 16 évig vezető pozícióban voltam.

Lehet, hogy nem én voltam a világ legszuperebb vezetője, de egy dolgot mindig szemelőtt tartottam. Azt, hogy az embereimmel humánusan bánjak. Persze, hogy megköveteltem a teljesítményt és az eredményeket, de tettem ezt a lehetőségekhez képest humánusan. Nincsenek csodák az üzleti életben, hozni kell az számokat és a vevői elégedettség fontos. Csak az a kérdés, hogy milyen áron. Mennyire áldozzuk be az embereinket a saját céljaink, vágyaink érdekében. Mi a fontosabb, hogy lassan, megfontoltan maratont nyerjünk vagy pedig gyors sprinttel lehagyjuk a mezőnyt?

Én az előbbi mellett teszem le a voksom. Ugyanis a jó munkavállaló, aki lojális, megfizethetetlen a világban. Persze mások máshogy látják. Ez egészen addig nem is szokott komolyabban foglalkoztatni, ameddig nem azt érinti aki fontos nekem.

Ugyanis Zs-n azt érzem, sőt ki is mondta, hogy perpill mindenből elege van. A legszívesebben megszűnne létezni. Nem egészen értem a főnökeit, mert úgy tesznek, mintha mi sem történt volna a héten és csak egy enyhe náthával lógatná otthon a lábát. Már aznap este 1 órás meetingje volt velük, amikor infúziót kapott. Minek? reggelig összedől a világ? Értetlen vagyok.. ha az egyik emberem szarul volt, vagy valami tragédia történt az életében (sajnos volt ilyen) akkor persze át kell venni a feladatait, de nem asap.

A másik dolog, hogy többször vadásztam már le nagy ügyfelet. 3 évvel ezelőtt sikerült bekerülnöm egy olyan céghez akik az árbevételemnek a 80%-t adták. Akkor kezdtem a saját cégem, egyedül voltam benne. Az első dolgom az volt, hogy felépítsek egy csapatot, akik a többi ügyféllel foglalkoznak. Én elbajlódtam a VIP-vel, de amikor láttam mekkora falat rögtön felvettem egy projekt managert, utána kiszerveztem a szállításokat, majd jött még egy salses a csapatba. Pedig nem vagyok egy nagy koponya.. Egyszerűen tudom, hogy tervezni kell. Itt meg azt látom, hogy megy a kapkodás, az az ember aki lelkiismeretesen odateszi magát, annak ellenére, hogy tényleg szarul volt, terhelik tovább. Miért? Az a jó, ha a végén a munkavállaló bevágja a durcát és beint a cégnek?

Persze mindenki pótolható.. régi mondás. Mondjuk ezzel nem értek egyet. Számtalan emberrel, beosztottal, kollégával dolgoztam együtt az évek alatt. Büszke vagyok arra, hogy akiket az alma materembe felvettem anno majdnem egy évtizedig ott voltak és állták a sarat.

Nem azt akarom kihozni ebből az egészből, hogy ÉN mennyire fasza gyerek vagyok.. Értetlen vagyok ilyen esetekben.

Úgyhogy ma délután félretettem mindent, Zs-vel beszéltünk is telefonon és megkértem mondja el miben tudom segíteni ebben az extrém helyzetben. Arra kért, hogy most legyek én az erősebb a kapcsolatunkban. Jó az idáig vezető beszélgetés picit döcögősebb volt, ez az én hibám. 

Azonban miután megbeszéltük a dolgokat rájöttem, hogy mivel tuudom a legjobban segíteni, úgy hogy ez nekem is jó.
Ezért kitaláltam egy hülye szlogent, A Kedvesség Hadműveletet. Ennek égisze alatt, önhatalmúlag, meghosszabbítottam az adventet és minden napra elkezdtem beiktatni valami apró kis plusz figyelmességet. Nekem ez azért jó, mert egyrész önzetlenül segíthetek, másrészt pedig lefoglalom magam és így támogatni tudom őt.

Ma egy levelet írtam neki, amiben az első hónapunkat idéztem fel. Apró kis szösszenetek, de ha bármikor maga alatt van, akkor vannak apró, kis fogódzkodók, amikbe tud kapaszkodni.

Ma nem mentem el gyűlésre, pedig egy számomra fontos embernek volt a születésnapja. Remélem, hogy megérti miért nem voltam ott. Nem akartam megbántani, de választanom kellett, hogy mi a jobb nekem.Számomra pedig a saját lelki stabilitásom az elsődleges. Ha a párom bajban van, akkor pedig támogatom.

Szóval ma ilyen nap volt, továbbra sem jutott eszembe, hogy milyen jó lenne inni. Ide ki merem írni, a társak körében nem szoktam mondani, mert ilyenkor azt hiszik többen a burkolt ivásvágyam miatt hencegek ezzel. Pedig nem, Egyszerűen csak néha rácsodálkozom, hogy ennél kevesebbért is ittam régebben, most meg nem hiányzik. És nincs bennem olyan gondolat sem, hogy ha ez vagy az történne akkor biztos innék. Nincs mert valami megváltozott picit több mint hat hónapja. Igen, rögös ez az út, de tiszta fejjel még is csak könnyebb haladni rajta.

Nem mondom, hogy a tegnapi napot könnyen viseltem. Ami viszont jó hír, F is kérdezte reggel telefonon, hogy eszembe jutott e az hogy igyak. Nem, volt a határozott válaszom. Amikor ezt elmeséltem Zs-nak, mondta, hogy de jó mert ez elég extrém körülmény volt. Igen, ha van pozitív hozadéka a tegapi napnak az ez. Az összes többit meg szépen elengedtem. Most estére nyugodtam meg teljesen, sőt egészen jó kedvem is lett.

Reggel elmentem munkalakalmasságira, rendben volt minden. Utána nagy nehezen megszereztem a fizetésemet, háát.. hagyjuk, ahhoz képest, hogy decemberben mennit melóztam alig kaptam valamit...Na mindegy, vár az új hely, korrekt elszámolással és időben történő fizetéssel. Hétfőn kezdek. Jó sűrű hét lesz.. F-nek is be kell segítenem egy nagy projektbe. nem baj szépen lefoglalom magam. És jövő héttől kezdődik az új életem. Nem csak a munka miatt várom. 3 hete itthon ülök a seggemen, azért is várom, mert így rendezettebb és kiszámíthatóbb lesz minden. Tervezhető. 2 hétre előre megvan a beosztásom, lehet tervezni a magánéletemet, a céges dolgokkal való foglalkozást is. Zs-vel se kell majd egy adott napra koncentrálnunk, hogy márpedig a péntekből hozzuk ki a legtöbbet. Nem, szépen ahogy majd jön. Ha van ideje a munka mellett én itthon leszek. Ha dolgoznia kell, én majd pihenek, vagy olvasok, vagy csinálom amihez kedvem van.

Itthon vagyok, zenéz hallgatok, boldogítom Zs-t messengeren, de legalább jó a kedve, kicsit szétszórt, de mosolygós. Én meg nyugodt és mosolygós.

Összességében megint egy szép nap

Pénteken kezdődött. Zs nem érzte jól mgagát, gomorfájdalmak, émelygés. Aggódtam, de minda ketten reméltük, hogy majd hétvégén kipiheni magát és mára már jobban lesz. Sajnos nem így történt. Tegnap este megbeszéltük, hogy ma reggel összefutunk és elkisérem munkába meg elé is megyek. Még poénkodott is vele, hogy várjuk ki a végét, mert ki tudja.. 

Ember tervez.. Hajnali fél 5-kor írt, hogy nagyon szarul van és reggel itthon marad. Fent voltam, mert nyugtalanul telt az éjszakám, egyrészt engem is elkapott valami nátha, másrészt meg nyugtalan voltam, hogy van. Reggel beszéltünk telefonon, el volt kenődve, próbáltam kómásan vígasztalni, megölelni az éteren át. Délelőtt leveleztünk még, elment a háziorvoshoz, kapott gyógyszert, megnyugodtunk. Majd délután arra ébredtem, hogy küldött egyképet, hogy az ügyeleten van és infúziót kap. 

Bevallom azt sem tudtam hol vagyok, olyan volt mintha egy rossz álomba ébredtem volna fel. Annyira megijedtem, hogy hosszú percek kellettek, hogy felfogjam ez a valóság. Igazság szerint a tehetetlenség a legrosszabb és az, hogy csak szórványosan tudom mi van vele. Rengeteg rossz gondolat, szar érzés ugrál a vállamon, hiába tudja az eszem, hogy ha valakit hazaküldenek az ügyeletről akkor nincs akkora baj, hiszen nem a kórházba küldték. Akkor is a lelkemben lévő kis démonok folyamatosan arról pofáztak, hogy mi van akkor ha nagy a baj és én még csak nem is tudok róla. 
Nem szenvedek, dühös vagyok, és tehetetlen. Tenni akarok valamit a szretett nőmért. Óvni és védeni, vigyázni rá. Eddig nem jeleskedtem ezekben a párkapcsolati dolgokban.. Most viszont szeretnék ha nem is jeleskedni, csak egy normál szintet hozni.

Felhívtam az egyik barátomat, meghallgatott, megnyugtatott. Beszéltem F-fel is szintén próbált nyugtatni. Most estére símultam ki valamennyire, hogy Zs írta egy hangyafasznyit jobban van.

Nagyon jó, hogy az élettől folyamatosan kapom azt, hogy gyakoroljam az elfogadást és a türelmet, de szeretnék most egy kis nyugalmat. Egy picit vissza a régi életünkből. Nevetést, intimitást, csacsogást, nyugodt éjjeleket. 

190 nap..

Huhh ez egy nagyon hosszú hét volt.. de nem nekem, hanem Zs-nek. Bevallom aggódom miatta. De elfogadom, hogy most ez egy ilyen helyzet és próbálok azza segíteni, hogy támogatom lelkileg, néha megölelgetem, néha elviszem dolgozni, veszek neki reggelit vagy főzök ebédet.

Nem mindig tudom én sem könnyen kezelni. Tegnap a szülinapján itt volt nálam, nagyjából 1,5 órát tudtunk kettesben tölteni összesen a meetingjei között. Nehezen viseltem. De nem azért mert hanyagolva éreztem magam, hálistennek nem. Csak szerettem volna ha olyan szép szülinapot tudok neki adni, mint, amit kaptam tőle. Délutánra be is feszültem kicsit és ki kellett szellőztetnem a fejem. El mentem gyűlésre is és ott elmeséltem egy társamnak milyen napom volt. Rám nézett és megkérdezte, hogy te elgondolkodtál azon, hogy Zs-nek is lehetett így megélni a szülinapját? Ez helyretett és el is meséltem Zs-nek.

De összességében, leszámítva egy két kisebb kattogást, nyugodt vagyok. Ez az időszak arra tökéletesen alkalmas, hogy gyakorlatban is megvalósítsam az első lépést és tényleg megnézzem, hogyan reagálok a váratlan dolgokra. Mert ugye ember tervez.. 

Ma szép nap volt, elvittem dolgozni reggel, szeretem a közös útjainkat, szeretem, hogy csacsogunk, néha zenét hallgatunk, néha meg csak élvezzük csendben egymás társaságát. Utána elmentem F-hez dolgozni, jó hangulatban telt, úgy érzem elsimítottuk a dolgokat, jó volt ott lenni, kutyázni egy kicsit, nevetni, és alkotni. Kifejezetten szeretem azt a munkát, ahogy a termékek formálódnak a kezem alatt és a végén valami egyedi születik. Az egyedi alatt itt most nem azt értem, hogy szar de eladható :D F elég maximalista ebben a tekintetben is, pont ezen morogtunk össze múltkor. Majd hazajöttem, pihentem, Zs elé mentem, hazakísértem, bevásároltam és most pihenés van. 

Jó érzés így nekifogni a hétvégének, jó nyugodtank lenni.

Szerintem életem leggyorsabb felmondása volt. Rendben ment minden. Végre, lezártam és kezdődhet valami új. Nem mondom, hogy megkönnyebbültem, mert egy cseppet sem izgultam. Végig higgadt és nyugodt maradtam, nem kellett erőltetnem. Hazafelé meg mint egy málhás szamár :D szinte a tökömön is csomagok lógtak, de ott egye meg a fene, nem érdekelt, haza caplattam. 

Szép ez a nap is. Jó dolog, hogy megtanultam elfoglalni magam és kikapcsolni a kattogást. Holnap megyek délelőtt F-hez segítek neki. Rendeztük a soraink és ez is jó érzéssel tölt el. Zs.. Zs pedig Zs, igaz most zizin, leterhelten, de még mindig azokkal a gyönyörű zöld csillagokkal néz rám. Ma is. Szóval most megkímélek attól mindenkit, hogy újfent végigolvassa a szerelmes áradozásomat :)

Helyette inkább bemásolom ide apa egyik kedvenc versét.

Meg nem tudom magyarázni honnan jutott az eszembe, mondjuk ma is egy picit apus nap volt. A héten sokat gondolok rá. Szeretném azt hinni, hogy látja hol tartok és elképzelem ahogy mosolyog a bajsza alatt.

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Apámnak volt egy kedvenc könyve. Druon - Zeusz emlékiratai. Sajnos még nem olvastam, de hétvégén előkeresem a családi könyvtárból.
Szóval apa mesélte mindig, hogy Zeusz életében volt egy pillanat a tengerparton, egy nő társaságában, amiben benne volt minden, a szerelem, a tenger illata, a só íze.

Én ma ez éreztem, amikor Zs-t hazavittem gyűlésről. Oldalra néztem, nem látott, kinézett az ablakon és a Yesterday-t énekeltük mind a ketten a Beatlestől. Ebben a pillanatban benne volt minden. Hazafelé a buszon lecsuktam a szemem és felidéztem. Csodás pillanat volt, kerek, egész és szép. Szeretem, nem azért mert számomra ő egy vonzó nő. Nem én abba az emberbe vagyok szerelmes, aki vel együtt csináltuk végig az elmúlt 6 hónapot. Mindent ami rossz és jó volt az elmúlt időszakban, közös sikerek és veszekedések. Mert hát ilyen az élet. Nem leszek teátrális, hogy az élet szép. nem az élet olyan amilyen, de vannak szép napok, szép pillanatok, amik velünk maradnak életünk végéig.

Intenzív és pörgős nap volt, semmi sem úgy sikerült, ahogy előre elterveztük. Mindig volt benne valami kis csavar, döccenő. De egy cseppnyi idegeskedés vagy kattogás sem volt bennem. Csak nyugalom. Ok, akkor izgultam egy kicsit, amikor a gyűlésen tudtam én fogok következni.

Felkértek, hogy tartsam meg a bevezetőt, készüljek ne készüljek? Sosem voltam jó abban, hogy jegyzeteket viszek magammal és prezentálok.. Szóval nagyjából átgondoltam mire és hova teszem a hangsúlyt és belevágtam.

Az az igazság, hogy azért vagyok büszke magamra, mert amit mondtam és ahogy mondtam belűlről fakadt. Nem azért mert Zs ott ült mellettem, nem azért mert meg akartam mutatni a közösségnek, hogy mennyire jól beszélek. Nem, azért vagyok az, mert őszinte voltam. Nagyon sokan odajöttek hozzám vagy Zs-hez és elmondták, mennyire jó volt. Úgy éreztem elememben vagyok, hogy élvezem megint amiről beszélek.

6 hónappal a mélypontom után.. Szeretem az életem, és szeretem magamat is. Igen vannak döccenők, de kurva jó érzés volt ma is megélni, hogy belülről fakad az elfogadása annak, hogy ha nem tudok valamin változtatni akkor el kell fogadnom.

Ma történt velem / velünk valami, ami miatt igazán jól eső érzés, hogy nem csak írogatok és pofázok arról, mennyire nyugodt vagyok, hanem amikor szükségm van rá, belülről fakad.

Szép és készülődéssel teli napom volt, holnap jön Zs és együtt töltjük az egész napunkat. Hmm.. ábrándozás, pakolászás. Majd délután szólt, hogy van egy kis gond, a főnöke beszélni akar most vele a holnapról. Ok semmi gond, nem kell a legrosszabbra gondolni, majd meglátjuk. Hosszú 45 perc következett, majd írt, hogy az a helyzet egy hónapra kiküldetésbe megy egy céghez, és holnap reggel már ott kezd. ÖÖÖ mi van? bevallom kettős reakció volt bennem elsőre.

Mi lesz a holnappal akkor és eg másik, de jó, ez szakmailag nagyon sokat jelent neki. Örültem. Jó írásban nehézkesebb kommunikálni, de össze tudtunk hozni egy találkozót és bevallom mire odaértem a kezdeti nyűgösségem elmúlt és.. És büszke voltam rá. Szakmailag jót tesz majd neki és láttam, hogy benne is kettős érzések kavarognak. Beszélgettünk, átölelt, megcsókoltam a szemébe néztem és szívből és a lelkem mélyéből fakadóan mondtam a szemébe, örülök Kicsim, büszke vagyok rád. Olyan jó volt megélni a sikerét, olyan jó volt megélni, hogy "krízis helyzetben" belülről fakad a nyugalmam. Hogy az első lépést nem csak azért tettem meg, mert az exszponzorommal megbeszéltük, hogy megvan. Belülről fakadt.

Boldog voltam, mert nem az egóm diktált, hanem őszintén örültem az ő sikerének és boldogságának.

Igen ez a helyzet sok kérdést felvet, de egyrészt ezek logisztikai dolgok, másrészt meg átmeneti. Jó ha meg is hosszabbítják a munkáját akkor is max. 2 hónap nekem itt az új állás is.

Holnapra azért szabadságot vettem ki, mert ha minden igaz akkor a megbeszélései után ideér hozzám és együtt megyünk el gyűlésre. Holnap leszek 6 hónapos és én tartom a bevezetőt is. Várom :) Mindent, úgy az egész holnapi, szép napunkat.

Felhívtam este F-et is, megbeszéltük, hogy a jövőben előre lefixáljuk mikor megyek hozzá melózni, ne legyen feszültség vagy félreértés belőle.

Illetve elhatároztam, hogy kedden felmondok. Igaz az eredeti terv az az volt, hogy megvárom a 10-ét, de bevallom ez olyan alkoholista mentalitás. Ok, halogatom, de úgy is megvan az új hely szóval mire várok. Ha nem akarnak kifizetni akkor 10-én se fogják megtenni. Ellenben így nyerek időt, amit a dolgaim intézésére tudok fordítani. Szóval beleállok és kedden eljövök ettől a cégtől. Nincs bennem harag, vagy sértettség. Elfogadtam, hogy ez nem az én utam, remélem az új hely az lesz.

Szeretem nap volt, szeretem ezt az érzést, hogy megélhettem, akivel megélhettem és ahogyan megélhettem. 

Hálás vagyok ma is�

A mai napom tele volt apró kis csodákkal...

Újévi meglepik oda vissza, rapid randi Zs-vel, napsütés, nyugalom, szép idő, egy jó hír, gyűlés, barátok.

Szeretem nap volt, de nem ezért. Azért volt az, mert továbbra is megvan bennem a nyugodtság. Ma gyűlésen találkoztam azzal a társammal, aki segített 1 hete azzal, hogy meghallgatott és elmondta a saját tapasztalatát. Megöleltem, megköszöntem neki ma. Rám nézett és csak annyit mondott: Ki vagy simulva és mosolygott, majd megölelt. Jól esett. Jó érzés, hogy új barátokra leltem. 

Szép nap volt.