Életem egyik legszebb napja van mögöttem, nem ez így nem teljesen igaz. Az új életem egyik legszebb napja. Úgy érzem lassan de biztosan egy új fejezetet nyithatok. Hálát adhatok a sorsnak, hogy élek a második esélyemmel. Lássuk csak, mirt érzem ezt... Egészséges vagyok, józan, lassan 4 hónapja, nincs ivásvágyam, van állásom, vannak új barátaim, egy remek szponzorom és ami ma nagyon nagyon átjött.. Párkapcsolatom. Társam, közös kuckóval. Egy pici lakás, oázis, ami csak a kettőnkké. Nem vagyok benne biztos,hogy írásban át tudom adni azt a fajta nyugalmat, lelkesedést, rengeteg nevetést és intimitást, amit a mai nap hozott az életembe. Persze volt előtte mozizás (mindig van) milyen lesz, mi lenne ha stb.. de ezek vágyak és nem elvárások. Álmodozás egy szebb, jobb vagy éppen másik életről. Egy közösen kialakított életről Zs-vel. Vágyom rá, ahogy ő is. Mondjuk én sokkal többet beszélek róla :D De szeretem azokat a pillanatokat, amikor megnyílik és megosztja velem, hogy mikről szokott ábrándozni. Így egészítjük ki egymást és tudunk erőt, hitet és biztonságot belevinni a kapcsolatunkba.

Mára virradólag 8 órát aludtam egyhuzamban, nagyon jól esett. Kezd a lelkem megnyugodni, persze hogy vannak még feladataim, de legalább már nem problémaként élem meg őket. Hanem tennivalóként. Az ilyen napok kisimítanak és erőt adnak, hogy ezeket a feladatokat ne csak tologassam, hanem foglalkozzak velük és szépen lassan meg is oldjam őket. Haladok, lehet, hogy külső szemlélőként lassan, de a magam tempójában, nem erőltetve semmit sem. 

Ma este online gyűlésen voltam. Láttam egy olyan társamat, aki most esett vissza, akit kedvelek és szoktam vele személyesen is találkozni. Nem volt bennem szánalom vagy sajnálat. Elbukott. Remélem fel tud állni újra, számomra pedig intő példa, hogy miért haladjak az utamon a saját tempómban. Ha túlfeszítem magam, akkor jelentkeznek azok a tünetek, amik.. és ezt most nem is folytatom.

Mert a mai napom, ez a bejegyzés arról szól, hogy boldog vagyok, szinte hihetetlenül boldog. Kerülget a fáradtság, lusta macskaként itt sompolyog körülöttem, de még nem akarok aludni. Szeretem, ha most már csak gondolatban is, de kiélvezni a mai napunkat. Visszabújni a szerelmem karjaiba, elmenni újra vásárolni, lakberendezési tanácsokkal, ötletekkel bombázni egymást, nagyokat kacagni, vidáman cigizni a villamosra várva, elmerülni a zöld szemei tengerében, sétálni az őszi nap melegngető fényében... egy szóval ÉLNI! Szeretni boldognak lenni.

A pomogácsaink meg eltüntek, de kurvára nem is hiányoznak. Jó helyettük jött pár langolier, de éppen, hogy csak felvillantották a fogaikat :)

Bevallom nehezen tudtam tegnap elaludni, szokatlan volt a hely, testileg fáradt voltam, de éber. 1 óra forgolódás után feladtam és hajnali 1ig valami bugyuta akciófilmmel kapcsoltam ki az agyam.

Reggel kipihenten ébredtem :) Új lakás és mennyi tennivaló :D kis pakolászás, délelőtti szundi, mosás, majd szponzor és gyűlés. A szponzori beszélgetés nagyon jó volt. Rég nem találkoztunk, de most volt itt az ideje. Lélekben máshol voltam eddig és ehhez a beszélgetéshez lélekben is jelen kellett lennem. Sokat adott pedig nem volt könnyű. Sok minden felkavarodott bennem. De megcsináltam az első lépést, azaz elfogadom, hogy az életem irányíthatatlanná vált. Nem tudok mindent kontrollálni. Sem a céges multamat sem a magánéletemet. Ez utóbbinak estére kattogás lett a vége.
Szóval most irány a második lépés. vagyis, hogy egy úgy nevezett Felsőbb Erő helyre állíthatja az életünket. magamnak úgy fordítottam le, hogy ha tovább dolgozom az utamon akkor jobb lehet az életem. Hiszek ebben, mert az elmúlt hetek összes problémája ellenére boldog vagyok és mosolygós.

Egyébként jó napom volt :) Nem is tudom mikor éreztem utoljára úgy, hogy nem vettem észre vasárnap van. Biztos mindenki ismeri azt az érzést, hogy szombaton még minden jó, de ahogy eljön a vasárnap úgy kezdi el az ember számolgatni mennyi van még hétfőig. Mert a hétfő nevű izé az bizony pomogács. Nagyon. Hétfőn munka van, nincs hétvége stb. Nos ez bennem ma semennyire sem volt meg :) A hétvége összefolyt egy nagy, összefüggő boldog folyammá. Jó érzés.

Az esti kattogást pedig megbeszéltem Zs-vel. 2-3 mondat volt, kisimított a szavaival. Nem akarom ragozni, hiányzik. Most limitáltabb a kommunikáció lehetősége és bevallom el voltam eddig kényeztetve a napi sok üzenettel, telefonnal, találkozással. Most kevesebb van ezekből. De már csak két nap. Várom. nagyon. Szerelmes vagyok, mindig és egyre jobban. Amióta átköltöztem ezt jól élem meg. A jó dolgoknak örülök, amin nem tudok változtatni azt elfogadom, csak hát a mai beszélgetés felkavarta bennem ezeket az érzéseket. De ez így van jól, van mivel dolgoznom, mit elengednem és bevallom este már meg is nyugodtam, most ahogy kiírom magamból ezeket a gondolatokat érzem ahogy lassan foszlanak semmivé.

Blogolni is jó, gyűlésre járni is jó és szerelmesnek lenni pedig a világ legszebb dolga. 

Hmm.. 16 hét, 112 nap, lassan 4 hónap. nagyon durva, hogy 4 hónap után mennyivel jobban ismerem magam mint 44 évben.

Eljött a várva várt nap. Reggel 7kor keltem, 11re jöttek a ársak bepakolni a kocsit. 4 órán át, apkoltam ki a teraszra mindent, takarítottam, rendezkedtem. A végén olyan jó érzés volt minden. Belevágni valami újba, magam mögött hagyni a múltamnak ezt a részét. Persze megcsúsztunk a pakolással és az a srác, aki a kocsit hozta ment tovább. Én meg itt álltam és egyedül kellett felhordanom a cuccokat a harmadik emeletre. A tökömön is folyt a víz.. Konkrétan úgy éreztem sose fogynak el a dobozok. És akkor egyszer csak vége lett és felkerült minden, az ágy is befért a helyére.

Nos ez a fizikai leírása a mai napomnak.. A lelki.. a lelki részét nagyon nehezen tudom megfogni. Nem tudom mikor voltam ennyire felszabadult és boldog egy olyan helyzetben, ami régen stresszessé és morcossá tett volna. Most pedig vidáman, izzadva de jó kedvvel csináltam mindent. Zs-vel is beszéltem telefonon, annyira örült, hogy kihallatszik a hangomból az életszeretet, a boldogság. Igen, ma boldog vagyok, nem azért mert 111 napja nem ittam alkoholt, hanem azért mert minden nehézség ellenére de sikerült egy apró de jelentős lépést tennem. örömmel és nyugalommal tölt el, hogy jobb helyen vagyok. Csendes, barátságos pici kuckóban. Közel mindenkihez és mindenhez. Lehetőségem van jobbá tenni az életem. Pedig féltem, hogy nem fog sikerülni, jött a mi lesz ha érzés.. Jönnek a pomogácsok és szétbarmolják azt, amit olyan jól elterveztem. de nem jöttek. Én meg úszok a boldogságban. Fáradt vagyok, kurvára érzem minden porcikám, de akkor is kibaszott boldog vagyok és itt vigyorgok mint a tejbetök. Mert sikerült. 

És az, hogy Zs-vel is újból egymást erősítjük.. nem marjuk egymást, nem a félelmek dominálnak. Nagy igazság van abban, hogy ne azzal foglalkozzon az ember amilye nincs, örüljön annak amilye van. Nekem pedig olyan sok sok mindenem van. Új barátok, kis kuckó, munka, és szerelem. Vannak lehetőségeim, ma úgy fogom álomra hajtani a fejem, hogy béke van bennem, a lelkem minden zugában. Kivéve a szívemben. Ott a Szerelem lakik.

Egy karnyújtásnyira, pontosabban egy éjszakára vagyok egy új élet kezdetétől. Hosszú napok vannak mögöttem, örömmel és bánattal, feszültséggel és félelemmel kikövezett út vezetett idáig. 

Holnap itthagyom ezt a lakást, amit picivel több mint 1 éve vettem ki. Sikeresnek titulált vállalkozóként, jöttem ide és boldog emberként távozom. Persze sokan hülyének néztek, hogy a covid alatt fejlesztettem a cégemet, embereket vettem fel, új üzletágat hoztam létre és a pandémia ellenére sikerült 40%-kal megnövelni az árbevételünket. 

Továbbra is hiszem, hogy apám halála döntő szerepet játszott abban, hogy a betegségem magasabb szintre kapcsolt, de most már tudom, hogy ez csak idő kérdése lett volna. Nem bánom és nem sajnálom, hogy így alakult. Persze kurva nehéz, jó senki sem mondta, hogy egyszerű lesz. De még is.. még is benne van az új élet lehetősége. Annak az életnek, ami normálisabb, nem a sikerességen alapul, nem olyan emberi kapcsolatokon, akik felém se néznek amióta tönkrementem mint üzletember. Tiztelet a kivételnek. Ebben az újrakezdésben benne van az őszinte emberi kapcsolat, a szerelem, a munka becsülete, a kemény elszántság, a józanodás. Minden olyan, amire eddig nem vagy alig tettem hangúlyt. 

Nem születtem újjá, az nagyon papetikus lenne és nem is tértem meg a jóistenhez. Egyszerűen csak máshogyan súlyozok. Továbbra is én vagyok a legfontosabb, csak most már nem az egóm, hanem én az ember. Zs szokta mindig mondani, ha én jól vagok akkor mi is jól vagyunk.

Nehéz hét áll mögöttünk. Mind a ketten beletettünk mindent, még is úgy tűnt, hogy ez nem elég. Ahogy ő fogalmazott eddig felemeltük egymást, de most a negatív szinergiával egymás félelmeit, nyűgösségét és negatív dolgait kezdtük el erősíteni. A héten többször is nekifutottunk, hogy személyesen átbeszéljük, megoldjuk de csak egyhelyben tipródtunk. Majd kéz a kézben vettünk egy nagy levegőt és megpróbáltuk újra. Egymásra, a szerelmünkre figyelve. Nem azon morfondírozva mi nincs az életünkben, hanem annak örülve amink van. Csak ő és én. Ma.

Működött, működik, szerelmesek vagyunk, egy csodaszép megnyugtató, kisimító nappal a hátunk mögött. 
 Holnap költözöm, fele ekkora lakás, kis közös kuckó, de várom. Pici lesz de a miénk. 

Régóta nem aludtam már olyan mélyen, mint mára virradólag. Tisztán és szabadon ébredtem. Lassan de biztosan haladok a költözéssel. Jó érzés. Stabilitást, biztonságot ad, hogy működik a tervem. Szép és nehéz dolgok is történtek az elmúlt napokban de összességében építőleg hatottak rám. Normális mederbe kezd kerülni az életem. Nem mozizok csak élvezem a mai napot.

Napok óta megmagyarázhatatlan nyugtalanság és feszültség volt bennem. Törtem a fejem, hogy mi lehet az oka:

- Zs-vel nagyon szép szakaszában van a kapcsolatunk, persze hiányzik és a hétvégék rosszabbak ilyen tekintetben, de nemsokára költözés és akkor közel leszünk egymáshoz. Új otthon, közös kuckó.

- Költözködés, ok, most egy hetet toltam rajta de csak azért, hogy tudjak pihenni és ne feszítsem szét magam

- Feladatok, itt írtam egy listát, naptárba, napi szintre lebontva, mit mikor kell intéznem, telefonok, pakolás stb..

De nem lett jobb, kis köcsög pomogácsként ott bújkált valahogy mindig bennem, hogy valami nem kerek.. Tegnap voltam gyűlésen is mert éreztem menni kell. A társaim elmondták, hogy féltenek, mert lassan kezdem a visszarendeződés összes jelét mutatni. Befogtam a szám és végighallgattam őket. Tudtam, hogy igazuk van, és bár nincs ivásvágyam, ez a bújkáló feszültség semmi jóra nem vezethet, ha nem oldom fel.
Elmentem ma is gyűlésre és a végén az egyik társamnak volt egy megosztása a felelősség vállalásról. És akkor valami elöntött. Mint egy villanás járt át, hogy igen, az a feszültségem oka, hogy lassan de biztosan az üzleti életem begyűrűzik a hétköznapjaimba és egy lízingelt gépet pont most kell visszaadnom. Vagyis fizikailag és mentálisan is szembesülök azzal, hogy az amit felépítettem 20 éve alatt most az enyészeté lesz. Ez egyszerre volt fájdalmas és okozott megkönnyebbülést. Szar.. 20 évig csináltam, jó voltam benne, tényleg. Nem az egóm mondatja velem, jónak számítottam a szakmámban, sok pénzt kerestem, másoknak is. Kérdés hogy ebben az esetben az eredményes és a jó egyenértékű e de ez most mindegy. Szóval volt 20 jó évem, és most csak nézem, ahogy a régi életem lassan porbahullik. Nehéz... de egyben benne van az új kezdet ehetősége. Egy tisztább, józanabb életé, ahol tudatosabban élhetem az életem, valóban felelősséget vállalva a tetteimért. 

Régebben sokszor és sokat beszéltem arról, hogy én vállalom a felelősséget a tetteimért. jah beszélni kurva könnyű, megtenni nehezebb. Az alkohol mindig jó volt arra, hogy könnyebbé tegye ezt. Felelősség vállalás? Szembenézni azzal, hogy elbasztam és tartsam az arcom? Persze igyunk rá és akkor hirtelen könnyebb minden. Mindig vállaltam a felelősséget csak éppen máshogy mint kellett volna. Másokat hibáztatva, magam sajnáltatva, mindenki tehetett róla csak én nem. Ha esetleg eszembe jutott, hogy én tehetek róla, akkor némi pia segített a megbocsájtásban. 

Most pia nincs, felelősség van. De.. de ma helyre kattant valami és megkönnyebbült a lelkem. Legalább tudom mi okozta és nem kell keresgélnem, csak felmérnem, mit mikor kell tennem. Nem lesz egyszerű. Mondjuk senki sem mondta, hogy a józanodás fáklyásmenet. Egyébként nem is baj, hogy nem az. Akkor lehet ellinkelném, ahogy sokmindent eddig az életemben. És ha nem venném komolyan, akkor visszaesnék, oda pedig nem megyek vissza. Soha. Ott nem lenne serelem, nem lennének barátok, nem lenne senki csak én és az egyszemélyes poklom. Én pedig élni akarok. Van még egy csomó szép évem hátra, vannak barátaim, családom, egészségem és egy gyönyörű NŐ szerelme. Tudom, hogy alkoholista vagyok, de vannak céljaim. Konkrétan ÉLNI szeretnék, boldognak lenni tisztán és nem feladni.

Rám fért ez a hullámvölgy, helyrebillentette az agyam és a lelkem.

Elkezdtem leírni a hetemet most de feszült lettem tőle. Ismét, pedig már azt hittem mára ez elmúlt. Cikázott bennem ma a feszültség és a rosszkedv.

Persze, hogy elmentem gyűlésre, jobb lett, majd vissza a mélybe. Nem nagyon mélyre csak annyira, hogy szar kedvem legyen. Összetorlódtak a dolgok. Próbáltam azzal enyhíteni, hogy ütemtervet írtam a jövő hétre napi szinten. Jobb is lett meg nem is. Majd szóbakerült, hogy Zs hova megy holnap kirándulni, ekkor befeszültem. El is köszöntem tőle egy picit. Nem akartam rajta levezetni, hogy de hát az a mi helyünk.. Nem mert nincs jgom se elrontani a kedvét, se átragasztani nem szeretném rá a hangulatomat. Egyébként meg ha arról pofázom, hogy elfogadom a kapcsolatunk bizonyos aspektusait, akkor ez igenis benne van és benne is lesz. Ok, tudom, de ettől még nem tudom és nem is akarom mosolyogva magamraerőletetni, hogy hűű de jó kedvem van. Ha meg elkezdünk egymásnak linkelni akkor semmi értelme nincs az egésznek. Szeretem, hogy bármennyire is nehéz, de őszintén meg tudunk beszélni mindent.

Most estére azért kisimítottuk a dolgokat egy kicsit. Hangoskönyv funkcióra váltottam és mesét olvastam neki. Ez jót tett a lelkünknek. Pont ezért töröltem vissza, hogy milyen hetem volt. Mára éppen elég volt a feszültségből és a rosszkedvből.

Ha minden jól megy akkor 1 hét múlva már az új lakásból blogolok. A közös kis kuckónkból, amit majd együtt rendezünk és lakunk be. Addig is igyekszem kordában tartani a félelmeimet, a rossz gondolatokat, minden olyan dolgot, ami hátráltat. 

Szerelmes vagyok és ebben benne vannak ezek a napok is. Amikor a hiányt meg lehet édesen is élni és keserűen is. De úgy szeretném álomra hajtani a fejem, hogy bekuckózom a szép és közös emlékeinkbe. Abba, hogy mi volt 2 héttel ezelött este, hogy a héten sokszor láttuk egymást és tovább mélyült a szerelmünk, hogy a pénteki együtt töltött nap maga volt a kis csoda a világunkban. Hogy szeretem... nem miatta vagyok boldog, amikor nincs rajtam a feszültség, hanem vele. Ez óriási különbség az életemben. Mert eddig mindig másoknak akartam megfelelni, hogy szeressenek, fogadjanak el. Ő úgy teszi ezt, hogy önmagam lehetek. Nem számít, hogy erős vagyok e vagy gyenge, én vagyok a szemében az akibe szerelmes. Ezért ma lefekvéskor hálát is adok az életnek.

Ma este elmentünk és megnéztük Zs-vel közösen azt a lakást, amit tegnap találtam a neten. 22 percre Zs-től, 25 percre a cégtől. Tökéletes lokáció, zöld övezet. Pici de komfortos lakás, kicsit fura volt a mostani 120 nm után a 40 nm de szerintem gyorsan meg fogom szokni. Rezsi barátságos, a főbérlő is kedves volt. Szóval lefoglalóztam. Szombaton költözködés. Van még egy két dolog, amit meg kell majd oldanom addig, de estére elfáradtam, holnap is van nap alapon, holnap fogom intézni. Nem halogatás, egyszerűen jobb egyszer intézni valamit kipihenten, mint fáradtan sokszor. 

Az egésznek olyan meghitt hangulata volt. Kéz a kézben sétáltunk oda, jó a házszámozás trükkös, sose láttam még "é" lépcsőházat :D de meglett. Teljesen olyan hangulata volt, mint egy rendes párkapcsolati estének. Szeretem este. Békesség van bennem, nyugalom egy újabb lépés az útamon. Apró de fontos mérföldkő, talán egy szebb közös jövő felé...

Igen.. vágyom erre. Én aki világ életemben magányos farkas voltam, vágyom arra, hogy összekössem valakivel, azaz nem valakivel, hanem vele az életem. De lassan siess alapon türelemre intettem és intem magam. Mindent csak szépen sorjában. De akkor is szívmelengető a gondolat, hogy elértem az életemben azt a pontot, amikor fontosabb vele lennem, mint magammal. Régebben imádtam, kiköveteltem, vagy csak passzívan elvettem az énidőmet. Mert nekem az jár. Kh.. kicsit sem egoista gondolkodás, hogy minden és mindenki le van szarva, én "fáradt" vagyok, majd ha kedvem van akkor megcsinálom, foglalkozok vele segítek ect. Hát barátom a való világ nem ilyen. Illetve lehet, hogy másoknak az, de nekem maradt a kemény munka, a dolgos hétköznapok, a problémák, feladatok megoldása. Nem mintha bajom lenne ezzel. Hozzátartozik a fejlődésemhez. Ok jöhetett volna kicsit korábban a felismerés, mondjuk úgy 15 éve :D De a múlton kár rágódni, és változtatni úgy sem lehet rajta. Abból főzünk, amink van. Ebben pedig jó vagyok. Gyors helyzetfelismerés, improvizálás, a lehetőségek elemzése és a  feladatok megoldás. csak most már szervezetten és nem ad hoc jelleggel.

99 nap, basszus, repül az idő.. tempus fugit

Ma kipróbáltam valami újat. Mégpedig azt, hogy nagyjából beosztottam, ma mivel fogom tölteni a napomat. Kvázi tervet készítettem.
Meglepő módon működött. Én eddig mindig kurva magabiztosan állítottam, hogy szeretek improvizálni és ez működött is hellyel közzel az életemben. Aztán amikor a dolgok megváltoztak és a betegségem egy magasabb fokozatra kapcsolt, akkor az improvizálásból hirtelen kapkodás lett és így visszanézve egy sor rosszabbnál rosszabb döntést hoztam az életemben. 

De ma működött, hogy tervet állítottam fel, jó, voltak benne kisebb nagyobb csúszások, de legalább az irány megvolt. Pucoltam ablakot, persze előtte vettem észre, hogy a papírtörlő elfogyott :D, pakoltam, lakást néztem, pihentem.

És meglepő módon, haladtam a dolgokkal és nem csak tologattam őket magam előtt. Úgy tűnik, hogy egy nagyon bájos kis lakást is sikerült találnom, nincs messze Zs-től és a munkahelyemtől sem. Reggel 25 perc alatt a cégnél vagyok, ez konkrétan 35 perccel több alvást jelent reggel és hazafelé 1 órát spórolok. Nagyobb is mint amire számítottam, van egy fél szoba, ahova az ágyunkat be tudom tenni, és a nappaliban meg elférnek a dolgok. 40 nm. Holnap meg is nézzük. Ha minden klappol akkor ki is veszem a héten :) Egy hét múlva pedig már onnan megyek dolgozni. 

És ez az egész hétvége a pihenéssel, a minőségi én idővel, azzal, hogy haladtam a dolgaimmal, egy olyan felszabadultságot okozott bennem, amit már régen nem éreztem. Önmagam miatt vagyok boldog, mert az a pici reménysugár, amit felvillantott előttem az élet, most szélesebb lett. Persze, hogy tudom vannak kötelezettségeim az előző életemből, de ezek a napok, a sikerek, a szerelmes pillanatok mind mind erőt és hitet adnak abban, hogy azokat a feladataimat is meg tudom oldalni. Vagy ha el is bukok némelyiknél, megtalálom majd a megfelelő megoldást. A lelkem nyugodt marad. És ez szeretm állapot. Elkezdtem szeretni az életemet. Rég nem éreztem ezt így. Ilyen tisztán, nem elbizakodva. 

Hosszú hét volt, sok munkával és bevallom, mire a nap végére éretem, már nem volt erőm semmivel se foglalkozni. Se lakás kereséssel, se a megmaradt cuccok eladásával, csak arra vágytam, hogy egy picit Zs-vel beszéljek, letusoljak és bedőljek az ágyba.

A szponzorom is figyelmeztetett, hogy tök jó úton haladok de figyeljek arra, hogy pihenjek is. Ezért úgy döntöttem, hogy a mai, szombati napot teljes egészében énidőnek szánom.

Mondjuk tegnap meg Zs idő volt :D csodás nap, döccenőkkel, de jó, hogy kapásból meg tudtuk beszélni a dolgokat. 
Eltértem a régi szokásaimtól, nem raktároztam el őket, hanem azonnal elmondtam, hogy ez nekem nem tetszik. Ő elmondta a saját oldalát, beszéltünk róla és hipp hopp meg is oldottuk. Na jó kétszer is sikerült ezt tegnap eljátszanunk. Épültünk belőle és nem távolodtunk. 

Ma pedig olyan jó hangulatban csevegtünk írásban. Ahogy ő fogalmazott bár messze voltunk még is maga mellett érzett engem és ezzel én is így voltam.

Na de vissza a tárgyhoz változás...

Azt vettem észre magamon, hogy ahogy haladok a programmal, dolgozom magamon, és csinálom a lépéseket, az életemben apró változások állnak be. Ezek többnyire pozitívak. Mind amit fent is írtam. Az is, hogy ma amikor Zs lakásokat küldött át nekem, nem éreztem úgy zavarna az énidőmben ezzel. Sőt átragadt rám az izgatottsága. Jó lesz ott lakni, a közelében. Izgulok, mert elég szoros ütemtervet csináltam magamnak. Ma pihi nap van, holnap pakolás, takarítás, ablakpucolás. Illetve 3-4 ingatlant fel is hívok, hogy megnézzem őket minél hamarabb.

Hétfőn akkor lehet menni megnézni, foglalózni, stb. A héten az itteni dolgokat intézem és szombaton költözködés van. Hál istennek nincs sok cuccom, Az ágyunkat kell még mozgatni. De ez meg könnyen szerelhető.

Ez is a változás része, hogy nem improvizálok, próbálok tervezni, előre gondolkodni. Mit mikor csináljak meg. Minek mire milyen hatása lesz.. Hát ez nagyon nem volt így régen. Bár mindig azzal nyugtattam magam, hogy impulzív ember vagyok, meg a jó hajósnak jó szelet ad az élet.. Tudom, szerencsés karrierem volt végig, azt is, hogy becsülettel dolgoztam, de inkább az ösztöneimre hagyatkoztam, mint sem tudatosan terveztem volna az életem. Bevallom nem sajnálom. Sok szép emlék és élmény van így a fejemben és ma nem lennék az az ember aki vagyok, ha ezeket nem éltem volna át.

Az, hogy van egy betegségem ad egyfajta világszemléletet. De ez a szemlélet azokra az emlékekre is támaszkodik, építkezik belőlük, amik bennem vannak. Így vagyok az a férfi, azaz ember, aki levonta a múlt hibáiból a következtetéseket és próbál jobb ember lenni. Nem biztos, hogy sikerül, de legalább törekszem rá. Formálódom, alakulok, kilépek a komfortzónámból és változom.

Ma úgy érzem 97 nappal a hátam mögött, hogy jót tett nekem az elmúlt időszak és talán révbe érek egyszer amikor megdolgoztam már érte. Addig még rögös és kemény út vár rám, de nem olyan, amin ne akarnék végigmenni.